A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-09-01 / 9. szám

411

Közben az is kitűnt, hogy Indokínának a háború utáni helyzete is bonyolultabb, mint képzelték. Moszkva, Peking, Hanoi és Kambodzsa között még folyik a versengés és még korántsem tartunk ott, hogy az igazi győztest pontosan megnevezhessük. — Mindez persze nem akadályoz azonban abban, hogy a kiszivárgó hírek és az azóta beállt változások ismeretében fel ne vázolhatnánk az indokínai katolicizmus mai helyzetét.

agrárkommunizmus zárt ajtók mögött

Kambodzsa — vagy ahogyan most hívják: demokrata Kampuchea — a világ legelzártabb országa. Határai lezárva, sem távirat, sem levél, sem telefon-kapcsolatot nem tart fel külfölddel. Heti két repülőjáratuk van Phnom Penh és Peking között, ez az egyetlen összeköttetésük a külvilággal. Az állami rádióadások lehallgatásából, kiutasított külföldiek, menekültek beszámolóiból sem lehet egészen pontos képet alkotni az ottani helyzetről. Ha a New York Times nyolcszáz- vagy a Time ötszázezres száma túlzottnak is látszik, az kétségtelen, hogy vörös khmer csapatok nagy vérengzést rendeztek. Az is megfelel a valóságnak, hogy a nem katonai szolgálatban lévő lakosságot a nagyvárosokból is a rizsföldek megművelésére fogták be. Munkájukat szűkreszabott rizsfejadaggal fizetik. Az ország, ahol sem fizetés, sem pénz, sem üzletek, sem napilapok, sem postai szolgálat nincs, kísérteties benyomást kelt — mint Kaj Bjoerk, a svédek pár napig nemrég Kambodzsában tartózkodó pekingi követe írta beszámolójában az egyik nagy nyugat-európai lapban (Le Monde).

Kambodzsa új alkotmánya, mint minden kommunista alkotmány, legalább papíron biztosítja a lelkiismereti- és vallás-szabadságot. A hivatalos rádióadásokból tudjuk, hogy a gyakorlatban viszont különbséget tesznek a jó és rossz vallások között — ez utóbbiakhoz sorozva azokat, amelyek ’’Kambodzsa romlásában közreműködtek’’. Pontosan nem tudjuk, melyek számítanak ez utóbbiak közé - mindenesetre nem a buddhizmus, mely az ország lakosságának nagy többségét sorolja hívei közé. Buddháról, mint ”a történelem első szocialistájáról” beszélnek, a rádió az egyéni hitet külön nem támadja, de vannak biztos értesülések vallási szertartások megzavarásáról, pagodák és templomok szétdúlásáról és felégetéséről. Az izlámot sem sorolhatják a rossz vallások közé, mert a lakosság egy számottevő kisebbsége vallja magáénak és az ázsiai mohamedán közvéleményt sem akaiják maguk ellen hangolni. Az ország romlásán közreműködő vallás így csak a kereszténység lehet, annak is a protestáns változata: ez állt a háború utolsó éveiben legszorosabb kapcsolatban amerikai hittestvéreivel. Ennek a kis csoportnak sorsa egyébként teljesen ismeretlen. A kb. ötezer lelket számláló katolikusokról (egy püspök, egy a