A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-09-01 / 9. szám
409 rossz harcának színtere. Isten és a sátán küzdelme folyik történelmünkben. A jó gyermekei Ábel ivadékaiként viaskodnak a rosszakkal, Káin leszármazottjaival. A jók természetesen a nyugati demokráciák, akik már két világháborúban is győzedelmeskedtek a gonosz parancsuralmi államformákat követő gonoszok felett s egy most készülő harmadikban ("még 1980 előtt") fogják végső győzelmüket kivívni a hitetlen keleti népidemokráciák felett. Moon valamikor az észak-koreai kommunisták börtöneit is megtapasz- ta — ez is magyarázata bolsevista-ellenes eszméinek. Ez a beállítottsága talán annak is magyarázata, miért képezik kizáróan fiatalokból toborzott táborának nagy többségét dél-koreaiak és északamerikaiak. Zagyva tanai viszont semmiképp nem okolják meg, miért van Európában épp francia fiatalokból legtöbb követője. Arra mindenesetre rávilágít ez a körülmény, hogy követői nem elsősorban értelmi meggondolásokból csatlakoznak mozgalmához. Moon szervezete elsősorban érzelmi visszhangot kelt a fiatalokban. Vonzó számukra mindjárt az, hogy nem az idősebb nemzedék képviselői csalogatják őket Moon táborába, hanem szintén fiaMoon követői egy Párizs-környéki rally alkalmával talok. Azzal kezdeti kapcsolatfelvételükkor már sok gyanakvást elaltatnak, hogy kereszténynek mondják a mozgalmat - ami, mint tanaikból láttuk, egyáltalán nem felel meg a valóságnak. Az eszményi után sóvárgó fiatalokat az is megkapja, hogy Moon mozgalma az emberi egység nagy ügyét tartja szem előtt. Nem kevés vonzóereje van annak is, hogy közösségekben élnek, rokonszenves, örömmel telített légkörben. Sokakat az hat meg, hogy toborzóik kihangsúlyozzák: a mai ember azért érzi egyedül és magára hagyatottnak magát, mert elfeledte, hogyan kell szeretnie embertársát. Egyedül az őszinte testvéri szeretet képes csak eggyé kovácsolni az emberiséget. Sok csatlakozóra közös énekeik, imáik vannak nagy hatással. Bőven a- kadnak soraikban olyanok, akik úgy érzik. Moon követői között rátaláltak arra a bensőségre és életszerű hitre, amelyet hiába kerestek, vagy legalábbis nem találtak meg ridegebb hangulatú egyházaik hagyományos keresztény kereteiben. Az i
