A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-09-01 / 9. szám
406 nyugtalankodjék nagyon miatta... De ami a csinálás titkát illeti, itt már én sem vagyok pillanatnyilag elég okos. — Hát mongyuk fizetek a titokért, mint a szabadalomért? — kérdi Kerekes. — Ó, azt nem lehet. Még maga a kormányzó sem tudja. Úgy látszik, magával akaija vinni a sírba... — Dejszen a komának elárulta! Nem? — Dehogy árulta. Gergely bácsi csak elleste. — Akkor tulajdonképp ő az igazi tolvaj — szentenciázik a kocsmáros. — No, az nem — mondja a plébános. — Ha valaki valamiben dolgozik, csak ragad rá valami, mint a liszt is a molnárra a malomban... De ez nem jelenti azt, hogy másnak is elmondhatja. Az orvos, ügyvéd, pap sem mondhatja el másnak a titkot, amit rábíznak, így a vincellér sem... — Haj, hát ez bizony igaz - sóhajt Kerekes uram. — Dehát az is igaz, hogy amit tud, azt nem lehet nem-tudottá tenni. Akárhogy is tudta meg, de most mán tuggya... Ezen nem lehet segíteni — folytatja tovább a kocsmáros. — Hát bizony nem — mondja a pap. — Azon nem lehet segíteni, hogy tudja, mert már tudja. De a titok felhasználása, az már más kérdés. Ha csak magának a saját fogyasztására csinálta volna, az még elcsúszhat... — Tudja mit, főúr? - vág bele Kerekes. — Nekem pap fiam van, tuggya, Kínában misszionárius, meg apáca lányom. Én tudom, mi a regula. Oszt úgyis csak háborgatna szüntelen a ’’belső kisbíró”. A titkot tudom, oszt mivel tudom, hát a magam borának a feljavítására fogom csak használni, de nem az üzletbe. Az eljövendő bő-esz- tendőben nem vásárolom fel a felesleges mustot. Megélek én anélkül is. Mit gondol, ezzel lezárhatnánk az ügyet? — Hallja, Kerekes uram, magából a Lélek szól, nem hiába pap fia van. S így oldódott meg a baj a bor körül, mindenki nagy lelki nyugalmára... Társulat — a világ keresztényeinek egyesítésére Reue rend Moon egyháza E rre a titokzatos Társulatra a szülök hívták fel először a figyelmet. Azok, akiknek gyermekei ennek a vallásos szektának tagjaivá lettek. Az aggódó szülők
