A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-09-01 / 9. szám

395

az énekek és dalok...

5/ íme, egy régi legenda a híres és rettegett d a j mj ók (japán földesurak, grófok) korából. Az egyik zsarnok dajmjó fölfedezte, hogy az öregek csak terhet jelentenek a társadalom számára. Nem dolgoznak, csak esznek, semmi hasznuk. Elrendelte hát, hogy el kell tüntetni az ilyen haszontalan népséget: ki-ki ölje meg őket a saját családjában. Az egyik fiatal legény sokáig rejtegette otthon öreg édesanyját a dajmjó haragja elől. Sehogyse tudta lelkére venni, hogy eltegye láb alól éppen azt, akinek életét és mindenét köszönhette. Ám a dajmjó parancsának nem lehetett ellenszegülni. Végülis fogta azöregasz- szonytés vérző szívvel kivezette, föl a hegyekbe, a sűrű erdőkbe. Azt tervezte, hogy otthagyja őt a rengetegben és sorsára bízza. Mikor azonban visszafelé indult volna, édesanyja búcsúzóul így biztatta szomorú fiát:’’Menj csak, fiam, békén haza. Figyelj jól az útra, nézd a letört ágakat. Azok eligazítanak. Én i- dejöttünkkor itt is, ott is leszakítottam az ágakat, nehogy eltévedj ebben az úttalan erdőben’’... A fiú sírva ragadta meg öreg édesanyja kezét. Dajmjó ide, dajmjó oda - gondolta - én bizony többet nem törődök a parancsával. Ka- ronfogta az öregszülét és szépen hazavezette. Otthon rejtegette - élete kockáztatásával — és ápolta haláláig.

Krisztus Urunk keresztjével és elcsurgó vérével jelezte az utat bűnbánó híveinek, sőt még azoknak is, aki a világ fejedelmének hódolva, Őt, az É- let Urát kitagadták, elárulták. Nehogy elvesszenek, nehogy elvétsék az utat ’’hazafelé”, ha majd nélküle próbálnák meg az utat hazáig... Ekkora szeretet láttára ugyan ki lenne képes Krisztust eltaszitani magától? Benne van Krisztusnak ebben az egy cselekedetében a Szentháromság szive, a szeretet érthetetlenül boldog misztériuma...

Arató Jolán

4izeteáé-áxáÁtáÁ..

"Szükséges mindig imádkozni"- M ondod Te, Mesterem. Megpróbáltam, de nem bírom.

— Égj, lángolj! A lángodban van az ima és égni mindig lehet.

— Megpróbáltam, de a láng fogyaszt és égő gyertya lettem, melyet saját tüze elemészt.

— De a láng világít, a fény szétárad és a fényből kiragyog az Isten, és te, ha elhamvadsz is, Isten fényében megmaradsz.

— Gyűlj fel, ima-lángom! Égjél szeretet-tűz! Világíts bele a bűn-nyomor gyötrő éjjelébe. Fagyban és sötétségben,Istenben bízó rendíthetetlenséggel, a Lé