A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-08-01 / 8. szám
376 — Sajnálom, most nincs itthon, — felelte Emma — de ha valami üzenetet akar itthagyni akár szóban, akár írásban, szívesen átadom majd a férjemnek. — Nagy Péter az ön férje? — csodálkozott az idegen és tágranyílt szemekkel meredt Emmára. — Igen. Dr. Nagy Péter, ügyvéd, felesége vagyok. — Bocsánat. Akkor rossz helyen csöngettem — mentegetőzött az idegen. — Ugyanis San Remóban nyaraltam és ott ismerkedtem meg egy Nagy Péter nevű, kedves magyar emberrel, aki a feleségével ugyanabban a hotelban lakott, ahol én. Mikor felfedeztem, hogy magyarok, bemutatkoztam nekik. Többször együtt ebédeltünk, vacsoráztunk. Rendkívül kedélyes, szellemes ember volt az a Nagy Péter. Nagyon megszerettem. Most, hogy véletlenül errefelé utaztam és a vonatom ezen a városkán ment át, ahol Nagy Péterék laknak, gondoltam: itt leszállók és meglepem őket a látogatásommal. De, sajnos, rossz helyen csöngettem. Nem tetszik tudni véletlenül, hogy itt, ebben a városban hol lakik egy másik Nagy Péter, akinek a felesége egy göndör hajú, baba-arcú, nagyon fiatal szőke nő? Emma elfehéredett. Szólásra nyíló ajka kínosan, némán vonaglott. Az idegen egyszerre megértette, hogy szörnyű baklövést követett el. Ijedten igyekezett jóvá tenni: — Nem baj, ha nem tetszik tudni, hol lakik a másik Nagy Péter. Majd én megkeresem. Na de ilyet, hogy mennyi Nagy Péter szaladgál ebben a világban! Elnézését kérem a tévedésért, zavarásért. Bocsánat. Már ment is kifelé és gyorsan betette maga után az ajtót. ^irima úgy állt ott, mintha megkövesedett volna. Az idő is megállt. Az élet is. Csak egyetlen könyörtelen valóság lüktetett a mindenségben: "Péter megcsalt!" Emma hitvesi szíve jéghidegre fagyott és házaséletének a boldogsága egy szempillantás alatt a semmibe foszlott. Gondolatai lassan ébredeztek: Igen, Péter valóban tíz napig San Remóban üdült. Egyedül akart odautazni, mert a gyerek lármáját sem bírná, ezért jobb, ha Emma itthon marad a gyerekkel, mert hát ő o- lyan fáradt, hogy teljes kikapcsolódásra van szüksége. Na lám, mégsem ment e- gyedül. Vele volt a hotelben a göndör hajú, baba-arcú, nagyon fiatal szőke nő... Ilonka? Igen, egész biztosan Ilonka, a gépírókisasszony. A személyleírás pontosan megegyezik. És azt a szemtelen, kis fruskát a feleségeként mutatta be! Emma szivében a néma döbbenet egyszerre robbantani vágyó, vad lázadásba csapott át. Besietett a hálószobába. Felrántotta a szekrény ajtaját, kiszórta ruháit. Bepakolok! Azonnal elutazom — gondolta. — Hátrahagyok majd Péternek egy levelet, hogy mindent tudok, hogy az anyámnál maradok a mi kis falunkban. Bandikát magammal viszem. Sohatöbbé Péterhez vissza nem jövök. Először külön élünk, aztán elválunk. A gyereket a törvény nekem ítéli, hiszen Péter ellen megvan a vádló bizonyíték: a hotelban idegen nőt a feleségeként mutatott be.
