A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-08-01 / 8. szám
374 kiragadott példa egy bonyolult történelmi múltból. Ha nem is mindig a gyakorlatban, elméletben könnyen meghúzható a határvonal a tanítóhivatal és a teológia feladatai között. A teológiáé az, hogy bizonyos tudományos nyelvet alkosson a vallási igazságok megfogalmazására. A tanítóhivatalé, hogy jótálljon azért, hogy az Egyház mai tanúsága Krisztusról azonos az apostolok tanúságával. Ahhoz viszont, hogy ezt megtehesse, a teológiára van szüksége. Ebből a helyzetből adódik, hogy a kettő együttműködésére van szükség. Hogy a kettejük közt fennálló különbséget jobban lássuk, jegyezzük meg mindjárt hogy a fogalom, amit tanítóhivatalon ma értünk, tulajdonképpen IX. Piusz idejében alakult ki. Azelőtt valami általános tekintélyfogalmat jelölt. A 19. században kezd kifejezetten tanítótekintélyt jelenteni abban a fogalomtörténeti összefüggésben, amely a hiten elsősorban az értelem meghódolását érti , a- melyet a hit igazságai előtt tanúsít. Ebben a szemléletben a tanítóhivatal feladata, hogy a hitigazságok helyes megfogalmazása felett őrködjék. Ma azonban a hiten nemcsak értelmi meghódolástértünk, hanem az ember egész lényének meghódolását az üdvösség misztériuma előtt. Az előtt az isteni tevékenység előtt, amely a kinyilatkoztatás révén egy világunkba lépő és világunkat alakító isteni valósággal ismertet meg minket. Ebben a szemléletben a hitigazságok nem pusztán fogalmi felépítmények, hanem az emberi megtapasztalásnak, az emberi igényeknek és vágyaknak megfelelő valóságok. A tanító-hivatal feladatköre ebben az újabb szemléletben kiszélesedik. A hit tanainak tisztaságán (ortodoxia) kívül a hit gyakorlatának tisztaságára (orto- praxis) is ügyel. A második vatikáni zsinat Christus Dominus kezdetű dokumentuma szerint hármas ez a feladat. A pápa és a püspökök felelősek a hit sértetlen állományának továbbadásáért. Nekik kell gondoskodniuk arról, hogy ez a hit minden kultúra minden emberéhez eljuthasson. Nekik kell őrködniük azon, hogy az így továbbadott és terjesztett hit az apostoli hagyományokon nyugodjék. A teológia feladata más. A hit igazságainak tudományos formába öntése a teológusok dolga. Ők manapság nemcsak a kinyilatkoztatásra, a hagyományokra és egy szabatos metodológiával rendelkező tudományos gondolkodásra vannak tekintettel, hanem a keresztények gyakorlati vallási életére és különféle elkötelezettségére is. Hogy ez ma mennyire így van, bizonyítják olyan munkáik, amelyek például a politika vagy a forradalom teológiájával foglalkoznak. Isten Igéjének szolgálatában - Isten népének szolgálatában Ha azt akarjuk, hogy püspökök és teológusok között az egészséges együttműködés szelleme kialakuljon, ne azt hangoztassuk, hogy a teológiának a tanító- hivatal szolgálatára kell állnia. Sokkal fontosabb arra összpontosítanunk figyelmünket, hogy mindkettőnek, tanító-hivatalnak is, teológiának is az isteni Ige szolgálatában kell állnia és Isten népének szolgálatában, akiknekezt az Igét be kell fogadniuk és szerinte élniük. Ennek a szemléletnek ugyanis megvan az az
