A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

egyéni kiteljesülésünk céljait szolgálja és az emberibb közösség kia­lakításában van szerepe. — Javíthatatlanálmodozókmindenhagyomány- tól és szervezeti megkötöttségtől szeretnék felszabadítani nemcsak az egyházat, de a családot is és a társadalmi életet. A hatvanas évek vé­gén néhány "földalatti" egyházi közösség a hippi kommunák életstílu­sát utánozta nagy igyekezettel. A kiáltvány ezek ellenében Isten elsőbbségét hangoztatja. Az üdvösségünket egyedül Benne találhatjuk meg. A "rossz" Isten meg- bántása s az emberi természet radikálisan olyan, hogy megváltásra van szüksége. A "vallásosság" mindenekelőtt emberi válasz az Isten valóságának felismerésére. Abból az igényünkből származik, amely azŐmegismerésére, szeretetére, imádásáraösztönöz. Azegyháznak, mint minden emberi társulásnak, intézményes korlátokra van szük­sége, hogy káoszba ne fulladjon, ami lehetetlenné tenné az igazi sza­badságot. A hagyományok pedig stabilizációs erejük miatt kellenek. Az egyház szociális felelősségével és a keresztény remény termé• f~f szelével foglalkozik a kiáltvány négy utolsó tétele. Az ezekre vo­natkozó tévedések könnyen a szekuláris történelem átmeneti jellegű szférájához láncolhatják az egyházat. Az Egyházak Világtanácsához közelálló körök előtt népszerű az a jelszó, hogy az egyház feladatain nem kell túlsókat törnünk a fejünket, adva vannak azok környező vi­lágunk igényeiben. Eza felfogás azonban odáig fajulhat, hogy az egy­házminden új ideológiának zsákmányául eshet. Eszközzé válhat szám­talan, egymásnak ellentmondó program megvalósításához. Egyesek ar­ra használnák, hogy amerikanizálja a világot} mások, hogy a törvény és rend mozgalmába álljon be vagy forradalmi csoportok felforgató te­vékenységét segítse. A Bibliát mindiga szerint kellene újramagyaráz­nunk, hogy melyik eszme szolgálatába akarjuk bevonni az egyházat. Ezáltal teljesen lehetetlenné válnék, hogy társadalmi vagy politikai kérdésekben független állást foglaljon el, vagy hogy rámutasson az üd­vösség felé vezető útra, amely túl esik mindazon, amit földi hatalmak adhatnak nekünk vagy elvehetnek tőlünk. Az egyház feladatait — a hartfordi teológusok szerint — egyedül az szabhatja meg, amit az egyház, mint Istennek a világgal kapcsolatos akaratát ismer fel. A kiáltvány azonban az ellenkező véglettől is óv ja a kereszté­nyeket. A vallásosságnak attól az individualista és "magánzó" fajtá­jától, mely az egyházat attóla közösségi felelősségétől fosztaná meg, amely a társadalmi és politi kai élet keresztény szellemű befolyásolására serkenti. Helytelenül értelmezné az egyház földöntúli, transzcendens jellegét, aki azt gondolná, hogy Isten felé csak akkor közelíthetünk, ha misztikus interiori fásba burkoltan visszavonulunk a világtól. Isten

Next

/
Oldalképek
Tartalom