A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-08-01 / 8. szám

348

ső és legnagyobb hivatásunk. Annak a léleknek, akit Krisztus kiválasztott, az a feladata, hogy szavak nélkül is lehelje, árassza az imádság és szeretet szellemét és hívogassa a lelkeket a mennyországba vezető ösvényre, melyet bűneinkkel elvesztettünk. - Hogy építhessük az Ö országát az egyesek lelkében és a társadalomban: ez a program kiegészíti imaéletünket. Ez minden karitatív, szociális, mozgalmi és állampolgári munkánk végső célja. Ez ad mindennek fokozott értéket. Minden eredmény fölött ez lelkesít minket legjobban. Minden munkánk, minden e- rőfeszitésünk végeredményben azért van, hogy az emberek lelkében megvalósuljon Isten országa, vagyis odaköltözzék a mennyország. Ima- és kegyelmi életükkel ennek építésében azok is rész tvehetnek, akik közvetlenül nem dolgoznak ebben a körben. Emberektől talán soha nem látott, nem értékelt munkánkkal, a jó Istenhez küldött fohászainkkal segíthetünk soha nem látott telkeknek bejutni Isten országába. - A kegyelem egyik nagy csodája, hogy minden más értelmet nyer itt a földön, mint amit természetes szempontból jelentene. Kicsi munkánkkal is nagy missziókat tölthetünk be, mert az Úristen előtt egyedül az számít, hogy milyen lelkülettel végezzük azt.

Ilyen és ezekhez hasonló gondolatok adtak erőt Margit testvérnek és az általa irányított Társaság tagjainak, amikor úgy látszott, hogy minden eddigi munkájuk rombadőlt.

A rendek feloszlatása a szocialista országokban a Társaságot is teljes mértékben érintette. Az ötvenes évek heves üldözési hullámai politikai börtönbe sodortakjónéhány szociális testvért is. Volt, aki egy évtizednél is hosszabban szenvedett egészségtelen börtönökben, kényszermunka-táborokban, tüdőbajt szerzett, vért köhögött fel, mások pedig tétlenségre kárhoztatva gyötrődtek, mint annyi sokan a bolsevista terror áldozatai. Mégis, amikor a tömeges cellákban közlekedni tudtak másokkal, keresték és megtalálták az apostoli szolgálatnak újszerű módjait. Egyik testvér ilyen üzenetet küldött ki titokban börtönéből: ”Ne aggódjatok értem. A jó Isten tudja, miért vagyok itt. Itt is van misszióm”.

Megkísérelték néhányan, — nem sokan — hogy túl az országhatáron átjussanak Nyugatra. Volt, aki lebukott, börtönbe került a kísérletért. Egy testvér életét vesztette a határon, a golyó szíven találta. Két testvér átjutott, de megrekedtek Ausztriában. Salzburgban, a bencés nővérek ősi Nonn- berg zárdájában várakoztak az amerikai vízumra hónapokon keresztül. Egyiküknek, Nikoletta testvérnek fivére szeminarista kora óta a szalézi atyák kubai missziójában működött. Csekey atya hívta a két testvért: közelebb lesznek az Egyesült Államokhoz, ha elindulnak