A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-08-01 / 8. szám

338 országának terjedéséért. — Az ilyen természetű vágyak nem is olyan régen szinte kizáróan a papi vagy szerzetesi hivatás kereteiben válhat­tak csak valóra. Méghozzá rendszerint úgy, hogy az illetők állandó jelleggel, vagy legalábbis hosszú időtartamra elkötelezték magukat a missziós tevékenységre. — Ma egészen más a helyzet. Világiak: fiatal orvosok, ápolók, tanárok, mérnökök, a szociális munkák különféle ágaiban tevékenykedő férfiak és nők előtt nyitva áll a lehetőség, hogy nem állandó jelleggel, hanem bizonyos meghatározott időtartamra se­gítségére legyenek a hithírdető Egyháznak a missziósterületeken. - I- maszándékunk szeretne minél több fiatal segítségére lenni abban, hogy felfigyeljen ezekre a lehetőségekre. ielki Vezeti! • Józan tanácsok a keresztény tökéletességhez ­lélektani tény és hozzá általános, hogy igazi belső öröm nélkül e- gyetlen vállalkozásunk sem ér ”egy hajítófát sem”. De ez sehol annyira nem érvényes, mint abban a nagy kalandban, amit keresztény életnek nevezünk. Igazi belső öröm nélkül kereszténységünk üres, ha­mis, csak ránk akasztott hagyomány-köntös, melynek súlyát nyögve cipeljük. Az igazi keresztény élet gyümölcse a belső béke és öröm. De mielőtt ennek az örömnek húrjait megpengetnénk, lássuk: Mi okozza a belső nyugtalanságot, szomorúságot. Mi nem igazi öröm? 1/ A belső nyugtalanság első oka a "belső rendetlenség”. Közönséges nyelven: a nyugtalan lelkiismeret és még általánosabb nyelven: a bűn. Nem kell annak feltétlen anyagyil­kosságnak vagy hajmeresztő kihágásnak lenni. Elég a kis bűnök hal­maza, melyek mint a bolhák, szüntelen csípik, szúrkálják belsőnket. Elég a rendetlen ragaszkodás valamihez. Más szóval: amikor szüntelen aggódunk, hogy ezt vagy azt a ’’gumi-cicánkat” elveszíthetjük, mert nem tudunk róla semmiképp lemondani, hogy magunkat teljesen á- tadjuk Istennek. A meg-nem-tagadott élet a belső fegyelem hiánya, mely szaba­don engedi futkosni a vágyakat, képzeteket, érzéseket, gondolatokat. Egy ilyen lélek olyan, mint egy átjáróház, ahol mind a két kapu szün­telenül nyitva van s szüntelen lótnak-futnak, nyüzsögnek, lármáznak kereJztehif

Next

/
Oldalképek
Tartalom