A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-07-01 / 7. szám
senkit sem fognak. — Ha a tárgyalók is megkönnyebbülten távoztak (az ő elbocsátásuk nem jöhetett szóba), elképzelhetjük az alacsonyabb alkalmazottak megkönnyebbülését, akik feje fölött valóban ott lógott a munkanélküliség réme. A vatikáni alkalmazottak fizetési listáját nem kell oly hatalmas összegekből állónak képzelnünk, mint amekkorára azt olykor a Vatikánnal nem rokonszenvező elemek becsülik. A bíborosok havi hétszázezer lírát kapnak; a kongregációk titkárai (püspökök) 450 ezret, a többi hivatalnok fizetése 150 és 300 ezer líra közt mozog, a nem hivatalnokoké nem haladja meg a kétszáz ezer havit (János pápa óta a világiak családi pótlékot kapnak: 12 ezret feleségük, 15 ezret minden gyermekük után). A svájci gárdisták a százezer lírás átlagba tartoznak. Közülük se bocsátanak el senkit. .. fellett, hogy Isten behatoljon az emberek közé, hogy a történelem egy meghatározott pillanatában, a földgolyónak egy bizonyos pontján, egy húsból és vérből való emberi lény elmondjon bizonyos mon- ELLESETT datokat, megtegyen bizonyos mozdulatokat. Mindez GONDOLATOK kellett ahhoz, hogy én térdre boruljak. Ha Krisztus nem mondta volna: "Mi Atyánk", bennem sem lett volna soha meg a fiúságnak az érzése, és ez a megszólítás soha nem törhetettvok na föl a szívemből. Csak azt hiszem, amit érintek, amit látok, csak ami testet ölt tudatomban, és ezért hiszek Krisztusban. Minden törekvés, mely le akarja rontani Benne az emberi természetet, legbensőbb törekvéseimmel ütközik össze. Kétségkívül ide vezethető vissza az is, hogy Krisztus Királynak, a győzelmes Messiásnak képével szemben jobban kedvelem a meggyötört, alázatos arcú embert, akit az emmauszi fogadóban Rembrandt u- tasai felismertek a kenyérszegésben, a sebekkel borított testvérünket, a mi Istenünket. < Francois tíaunac > « legyőzted halállal a halált, ártatlanok halálát, hiábavaló szenvedésüket, a sebet, amit egymáson ütünk, a kínt, amit a gyűlölet fakaszt, a poklot, amit egymásnak teremtünk, a kárhozatot, önzésünk gyümölcsét, az értelmetlen ránkhulló halált, a Tagadást, a megsemmisülést legyőzted, bár ujjad se moccan, habár csak függsz már tehetetlenül, legyőzted, mert halálod volt a Tett, mely letaglózta a halált. < Cselértyi I. Gábor >
