A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-07-01 / 7. szám

331

O Nemzetiben játszók nagy sikerrel napjaink egyik legtehetségesebb magyar írónőjének, Szabó Magdának 'Történelmi játék" című darabját. Művészi szerkesztéssel egy napba és egy éjszakába sűríti a magyarság történelmi sorsfordulóját, hivatalosan is kérész- ODAHAZA

tény hitre térülését. Őseink pogánysága (a darab szerint) TÖRTÉNT nem is primitív pogányság, hanem a panteizmusnak egy tisztultabb, legfőbb teremtő Istenségben is hívő formája. Ezt cserélik el szegények egy nem rájuk szabott, szomorúságában kereszthalálba ment Megváltó rideg fegyelmű, lemondó hitével. Ennek a szemléletnek megfelelően a színmű pogány alakjai remekbe sikerült emberalakok. A keresztények annál kevésbé. Ezek vagy magukkal tehetetlen egyéniségek, akik jobb híján kedvetlenül követik vezetőiketa kereszténységbe, vagy ravaszkodó külföldiek, akik a magyarság ellenségei és romlását célozva siettetik őket Róma igájába. Géza fejedelem (akiről ma már tudjuk, hogy őszinte keresztény volt s az általa kereszténnyé tett országot fejlesztette tovább fia) a darabban ravaszul számító pogány, aki csak színlel és "megtérésévef tulajdonképpen fxolitikai célkitűzéseiért küzd: a nemzet vérveszteségét akarja csak kihevertetni békében, hogy aztán újult erővel revansot vegyen a németen Augsburg és Regensburg vereségeiért. Fia, Vajk (megintcsak a színműben) halványbőrű és németesen szőke (amit pusztán az örökléstan szemszögéből elég nehéz elképzelni Géza és az erdélyi Sarolt gyermekéről) és kellő lélektani megokolás nélkül, szinte "varázs-szóra" válik kereszténnyé. — Ezeku- tán nem csodálkozhatunk azon, hogy a tanuló ifjúságot is tömött sorokban hajtják a Nemzeti ifjúsági előadásaira. Csak az a kár, hogy nem magyarázzák meg nekik (s magától nem mindegyikük jön majd rá), hogy ez a 'Történelmi játék" inkább csak játék, mint történelmi. □

Az otthoni "U j Ember" olvasóinak panaszrovatában két levélíró is mérgesen ír a szerkesztőségnek. Egy budapesti plébános, "Dr.V.J.", imigyen duzzog: "Másfél hónapja minden héten teljesen gyűrötten és összevissza szakadozva kapom meg a lapot. Azért hozatom a lapot postán, mert így hamarabb megkapom, mintha a templomnak küldöttekből vennék... Más lap is jár nekem, de egyikkel sincs baj, csak az U j Emberrel.' - A plébános úr nem marad egyedül panaszával. Vilonyáról (Veszprém vm) egy "D.F." jelzésű olvasó ezt írja: "Huszonöt éve járatom az Új Embert, most mégis mély felháborodással fordulok Önökhöz. Mint a visszaküldött példányon láthatják, ilyen agyontépett állapotban kapom kézhez lapjukat. S ez nem először fordul elő. Nagyon kérem, szíveskedjenek intézkedni, mert ellenkező esetben kénytelen leszek a lapot lemondani." — Az "Uj Ember" kiadó- hivatala megígérte, hogy utánanéz az ügynek: "a Posta Központi H írlap Iro