A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
33 vidéki lap munkatársának: "Tanulóink 25-30%-a hittanra jár, főleg a kicsinyek, akik még elsőáldozás, bérmálás előtt állnak. Volt itt egy kis afférunk a közelmúltban. A plébános úr a templomban is szervezett hittanórát és mi olyan instrukciót kaptunk a tanácstól, hogy ellenőrizzük ezeket az órákat. Nos, ez volt az összekoccanás alapja. A pap kitiltott bennünket a templomi órákról, mi pedig jelentettük a tényt a tanácson. Tárgyalások következtek az egyházközséggel, a végeredmény azonban meglehetősen tisztázatlan maradt". A szülők, akik nehézségek árán is szeretnék gyermekeik vallásos ^ nevelését biztosítani, a templomi hitoktatás adminisztratív megszorítását látva, fokozottabban veszik igénybe a számukra kedvezőtlenebb lehetőséget, az iskolai hitoktatásra való beiratást. Ezek számának jelentős emelkedése demonstrálta a felelős politikai tényezőknek is, hogy a templomi hitoktatás ellen alkalmazott adminisztratív lépések elhibázottak voltak. Az utóbbi évek normalizálódási politikájának se használtak az adminisztratív intézkedések. Végleg furcsa helyzet állhat elő, ha a lelkiismereti konfliktus vagy törvénysértés dilemmájába szorított hitoktatók lelkiismeretük szavát követik, a belügyi hatóságok pedig kénytelenek lesznek eljárni a törvénysértők ellen. A magyar egyházi események külföldi megfigyelői tudni vélik, hogy éppen a templomi hitoktatás körüli adminisztratív intézkedések hibái miatt helyezték nyugalomba Balló Istvánt, az Állami Egyházügyi Hivatal volt elnökhelyettesét. De attól függetlenül, hogy a feltételezés helytálló-e, közismert, hogy a magyar kommunisták egy része menynyire hozzászokott az "egykor feudális" magyar egyház adminisztratív rendszabályozásával elért olcsó sikerekhez s az ideológiai kategóriák sémáját követve mennyire igyekeznek a defenzívában lévő egyháztól engedményeket kicsikarni; mennyire csak bizonyos mutatókat, mint például a hittanosok számának csökkenő tendenciáját, kívánnak biztosítani; mennyire nem látják meg a jelentőségét annak, hogy a magyar egyház a múlt terhét struktúrálisan már régen levetette, hogy a negyedszázados alakulás folyamán belsőleg is megváltozott s hogy a rezsim gazdasági- és társadalompolitikájában — a loyalitáson túl is — elkötelezte magát. Az egyház részéről a múlt egyházpolitikai harcainak és súlyos adminisztratív intézkedéseinek hátterével ez az elkötelezés bizalom előlegezését jelentette, melyre Cserháti, pécsi püspök szerint, a válasz csak az eddiginél több bizalom és elismerés lehet, mert "egyedül ezzel igazolhatjuk - írja Cserháti - a szocializmus építésében vállaltakat, az együttműködés hitelességét, a dialógus egyházi értelmét és érdekét". A jelek arra mutatnak, hogy a templomi hitoktatás 'kzabályo-
