A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-07-01 / 7. szám
3*3 vűen füttyentett a csöndbe, nem egyszer kirobbant a kacaj az egész társaságban, annyira bájos volt az ilyen jelenet. Pedigbővenömlött a nevetés, ha labdáztunk, rákásztunk vagy a cseresznyét szedtük vagy a diót vertük a magas fákról. Uj viszonyba kerültünk a természettel is, mivel a Teremtő barátságában éltünk. Micsoda élvezet volt mezítláb tapodni az országút porát, járni a patak medrében és dalolva vinni a rákkal telt zsákot a mindig mosolygó Krocska testvérnek, hogy jó pirosra főzze őket. Még az a vidéki környezet is segített, hogy a Végtelenbe táguljunk, hisz egész szívvel kerestük az Istent. Tlgy hiszem, egy júniusi estén vettünk búcsút Nagyszombattól és azó- ^ ta nem lehet feledni, ami ott történt velünk. A sors nagyon szétszórt bennünket és sokszor idézem a kedves arcokat, amikor a múlt fájdító csöndjébe vonulok. Milyen boldog és nagyszerű család voltunk miottegyütt, micsodafölségeskölteményvoltottminden ünnep. Nagyböjt vasárnapjain férfiak tömege szállta meg a templomot, bezzeg nagyban ment akkor a gyóntatás! A Pázmány korabeli egyetem hajdani jobbágyainak kései utódai voltak ezek és még a régi jezsuiták vezették be náluk a szokást, hogy községenkint jöjjenek elvégezni a húsvéti gyónást. Annyira erős volt a hagyomány, hogy még a század elején is ragaszkodtak hozzá. — Ma az a nép is megint jobbágysorban van, de ha majd összetörik ez a rendszer, nem lesz hagyománya, csak gyűlölt emléke... édesanyám igazán meglepődne... Szvetlána levele Az istentelenség "tudományos" módszerrel való terjesztésének hí- vatalos moszkvai orgánuma, a 'Nauka i Religija" ez évi első számában több oldalon keresztül foglalkozik egyik olvasójának levelével. íme, a levél: Kedves Szerkesztőség! Leány írja ezt a levelet. A tízosztályos iskola elvégzése után most technikumba járok és a Komszomolnak is tagja vagyok. Senki és soha nem próbált rábeszélni arra, hogy higgyek Istenben. Ezek a kérdések régebben nem isérdekeltek. Egyszer azonban átléptem egy templom küszöbét. Kimondhatatlanul édes ének hangjai lengtek körül, tömjénszag és gyertyák lobogó fénye. Attól az emlékezetes templomláto-
