A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-07-01 / 7. szám

ag8 va kell a tövises problémákhoz a megoldás kulcsát keresni. Akkor könnyen megtörténhetik velünk, hogy rájövünk: a töviseknek is meg- van a maguk rendeltetése a rózsa életében és érdekében. Értjük, mél­tányolni tudjuk a tüskét (ahelyett, hogy botránkoznánk rajta) és élvez­ni tudjuk a virágot, tudunk kedvünkre gyönyörködni a rózsában. Ha szemed jó, tiszta: minden ragyog. Ha szemed beteg, a rózsák is tö­visekké válnak és szúrnak, mintha tüskék volnának. Ne botránkozz tehát a rózsán, mert tövisek közt terem. Örülj, és légy inkább hálás, hogy a tövisekről is rózsát szedhetsz... Aratő Jolán 4&máé- 4zákta/k... mit kívánsz tőlem? yftj^egmondtad világosan: "szeresd felebarátodat, mint önmagadat". — ^'Amit egynek cselekedtetek,... nekem cselekedtétek." Mindennap találkozom a felebaráttal és nem szabad elfelejte­nem, hogy Te vagy. Gondolatban megkérdezem tőle: "Mit kérsz tő­lem, kedves felebarát?" — A felelet mindig ugyanaz: "Több megér­tést, több tapintatot, több jóságot, több segítséget, több odaadást. Teljes önfelejtést." Mindennap elhatározom: "megpróbálom", de mindennap elhibá­zok valamit. Nem azért, mert nem szeretlek Téged, Istenem, de a- zért, mert nem fedezem fel mindig azonnal a szeretetemet váró Krisz­tust az emberben. Adj nekem több éberséget, több készséget, több hitből és imád­ságból élő, izzó jóakaratot és segíts, hogy befelé figyeljek, a lelkem titkos szentélyébe, ahonnan Te mindig azt súgod: "Tedd a jót". üram, nem vagyok méltő. yj*£.eggondoltam-e már, hogy hányszor segítettél? Hányszor hajoltál felém, amikor nem is vártam? Irgalmad hányszor megbocsájtott, hányszor felsegített, hányszor bátorított? Uram, nem vagyok méltó. — Jó, hogy szeretni bírod azt is, aki nem érdemli. Jó, hogy édes ö- röm fakadhat a csönd ölén, amikor nem is tudom, mindez hogyan le­hetséges. Hogy az isteni jóság szegény, üres szívembe árad és elű­zi szomorúságomat és ami előbb lehetetlennek tűnt, az most lehetsé­ges, mert lelkem felhőin áttör a napsugár, bearanyozza a sivár éle­tet és a kegyelem csókjától kifakad bennem a titkok titka: a szeretet. Uram, nem vagyok méltó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom