A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-07-01 / 7. szám

-ás-százszor végigeim élkedték a döntést, ami előtt álltak. Mindég világosabban ki lehetett számítani, hogy ennyi ember számára végzete- senkevés az ellátás. A készletet növelni nem lehetett, tehát csak két megoldás lehetősége állt fenn. Az egyik: az elégtelen táplálékot e- gyenlőképpen szétosztani és aztán együtt vállalni az éhhalált. A másik megoldás: csökkenteni a fogyasztók számát. Az iszonyú helyzetben a második megoldás mellett döntöttek. A hajótöröttek nagyobb része összebeszélt és egyszerűen a tengerbe szórta a kisebb részt. Es ahogy az idő tovább telt, ugyanaz a probléma merült fel, és a mentőcsónak utazói ismét ugyanazt a megoldást választották.

Ha jól emlékszem, három vagy négy csonttásoványodott ember érte el a tengerpartot, hogy elmesélhesse borzalmas élményeit. Es akkor talán visszagondoltak azokra az elvekre, amelyekkel utazásuk kezdődött. Bajtársiasság és önfegyelem! Milyen szép, milyen magasztos elvek! De mit jelentenek az éhhalál előtt álló ember számára? Ha csak önmagában, minden mástól elvonatkoztatva nézi ezeket az eseményeket, sok kérdés merülhet fel benne. A halállal szembenézve, az elvekről, eszményekről, jelszavakról minden máz lefosz- lik. A végtelenül komoly döntés előtt álló ember kendőzetlenül, romantikamentesen, tisztán és élesen veti fel a kérdést: érdemes-e? Mi hasznom van a bajtársias viselkedésből, ha belehaltam ? Mit jelent az önfegyelem annak számára, aki áldozatává lesz? Nem kis értéket, azéletemet, adom oda az elvért, — milyen értéket kapok érte? Dicséret és megbecsülés övezik majd emlékemet — mit ér ez nekem, aki mindezt nem hallom, akit mindez már nem ér el? Élni gyávaként, gyilkosként; vagy meghalni becsületből, emberbarátságból — a hajótörötteknek dönteniök kellett. És döntésük, az élet és halál határának közvetlen közelében meghozott döntésük, kétségbevonhatatlan komolysága és őszintesége által arról tanúskodott, milyen elvek menynyit jelentének számukra.

Az élet hétköznapi döntéseiben nem ilyen világos a helyzet. Kisebb ügyekről lévén szó, könnyen választjuk az egyik vagy másik megoldást, néha pusztán jelszavakból vagy reklámokból származó benyomások alapján. Ha megkérdeznénekminket: tényleg ezt tartod jónak? — sokszor azt felelnénk: egyáltalán nem, csak éppen ez volt a kézenfekvőbb, ez okozott kevesebb fejtörést, ez jutott eszembe. — Vagyis választásunk nem volt tanúságtétel elveink mellett, meggyőződésünk mellett.

Nem így életünk nagy döntéseiben. Ott kibúvó nélkül, őszintén és meztelenül áll előttünk a kérdés: mi az igaz, mi a jó megoldás. milyen elv alapján kell cselekednünk? Ilyenkor döntésünk biz-