A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
SP gye zésükkel őkmaguk szolgáltassák ki a templomi hitoktatást az állami ellenőrzésnek ("A beleegyezés a hitoktatás elárulása volna"). / É ppen a pásztorációban aktív papokat érdekli vitálisán a templomi hitoktatás 'Jgye. Az ifjúság evangelizációjának ez a lehetősége elsősorban nem a püspökök tárgyalási eredményeiből adódott, hanem a papság sokszor személyes kockázatot és áldozatot vállaló munkájának tudható be. Ok végigszenvedték az iskolai hitoktatás elsorvasztásához vezető állami "szabályozásokat" s az ő lelkipásztori buzgósá- guk alakította ki az adott lehetőségek között a templomi hitoktatás mai formáját. A templomi hitoktatás legális keretének tartották a szabályozás előtt — hivatkozva főleg az 1950-es egyház és állam közötti megegyezésre és a 21/1957 tv-rendelet, ill. annak 39/1957 sz. végrehajtási utasítására — a két hónapos elsőáldozási és az egy hónapos bérmálási előkészületet és az ú.n. keresztény oktatást. A templomi hitoktatásra, mint tisztán lelkipásztori tevékenységre, végrehajtási utasítás nem volt, de az állam ismételten megkísérelte hivatalos és bizalmas rendelkezésekkel szabályozni ezt az evangelizációs munkát. Olyannyira, hogy az új rendelet tárgyalásának során nem sikerült az idevonatkozó intézkedésekből adódó jogi helyzetnek teljes írásos dokumentációját összeállítani. Nem csoda, ha senki sem tudta pontosan, mik a rendelkezések és sokszor világosnak hitt rendelkezéseket se lehetett bizonyítani. Rendszerint ilyen, jogilag nem tisztázott normákra hivatkozva igyekeztek befolyásolni állami részről a templomi hitoktatást s csak az a pap tudott kitérni a jogtalan szorítás alól, aki maga ismerte a rendelkezéseket s az utasítás törvényes alapjának bizonyítását kívánta a nehézséget okozó állami tisztviselőtől. ~ Az elejétől fogva legális templomi hitoktatás sebezhető pontja volt a "keresztény oktatás" fogalmának értelmezése. Állami részről ezenarégi stílusú prédikációs formát értették, a hitigazságok monológ-szerű előadását a jelenlévő hívek előtt. A modern oktatási eszközökkel tanított, rádió- és televízióval felnövő fiatalság "keresztény oktatására" a régi prédikációs módszer alkalmazása pedagógiai és pszichológiai képtelenségnek bizonyult. Ezért kénytelenek voltak tolerálni a dialógus bevezetését, a szemléltetőeszközök használatát és a kisebb létszámú korcsoportok kialakítását is. Budapesten például már évtizedes gyakorlat, hogy a templomi hirdetőtáblán közlik a különféle hittanos csoportok órarendjét. A "keresztény oktatás" a templomi evangelizáció szerves részévé vált. Lelkipásztori jellegét kiemeli, hogy az ifjúsági hittanórákra csakhamar a szülőket is meghívták, hogy a templom munkája otthon a családban is támaszra találhasson.
