A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-06-01 / 6. szám
388 a köztársasági idők meghozzák kettejük törvényes szétválasztását. A második világháború idején a francia egyház rátalál a maga külön szerepére a polgári hatalom és a katonák meg ellenállók között. A hatvanas években pedig erőre kap'benne az az irányzat, hogy semmiféle hatalomhoz, kormányhoz vagy politikai párthoz nem hajlandó lekötni magát. Ma Franciaországban — egy francia újságíró szerint — se a püspökök nincsenek tisztában a politikusokkal és politikai felelősségükkel, se a politikusok a püspökökkel és lelkipásztori meggondolásaikkal. — Párizsi egyházi körök sajnálják az incidenst. Szerintük a két "vidéki" főpap nem volt tisztában a fővárosi szokásokkal. .. Tff az ideje, hogy elmélyedjünk Jézus életébe, gondolkodásvilágába, beszédeibe, cselekvésébe, szenvedésébe és halálába, hogy megismerhessük, mit ígért nekünk az Isten, és érdekünkben mit teljesí- ELLESETT tett. Biztos, hogy mindig Isten közelségében és jelen- GONDOLATOK létében élhetünk, és az ilyen élet számunkra valami égé- gészen újat jelent} hogy számunkra már minden lehetséges, mert Isten előtt semmi sem lehetetlen} hogy Isten beleegyezése nélkül semmiféle földi erő nem nyúlhat felénk, és hogy a veszély és a baj csak közelebb vihet bennünket Istenhez. Biztos az is, hogy semmi után nem kell különösképpen törni magunkat, de mindent kérhetünk. Biztos, hogy a szenvedésben az örömünk rejtőzik, a halálban pedig az életünk. Biztos az is, hogy mindezzel oly közösségben élünk, mely megtart és hordoz bennünket. Isten e bizonyosságainkra Jézusban mindott lgen-t és Amen-t. Ez az Igen ésAmen lelkünk biztos talaja, amelyen állunk. < Dietrich Bonhoeffer > Cfldottak vagytok, asszonyok, kik hűvös, csendes hajnalon körülveszitek asztalom, míg festem.vérem áldozom. Ma éppenúgy, mint egykoron a Kálvária dombokon, ti enyhítetek kínomon. Mint Anyám szent szerelmesen, öleljetek át engemet, az élő fehér kenyeret. < Gyenge ídúm > t^y^iindenekfölött igyekezzünk Istennek azon az úton szolgálni, amelyen Isten maga akarja, hogy szolgáljunk neki. Azért mondom ezt, hogy el kerüljük némelyeknek önámítását, akik az időt ilyenféle tűnődésekkel vesztegetik el: ha pusztában élhetnék, ha kolostorba léphetnék, ha e házon kívül
