A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-06-01 / 6. szám

tom, hogy a Jutka, aki már pöttömnyi kislánykorában is korát meghaladó érettségről tanúskodott, a nagyleányság küszöbén nem fog megbotlani, hanem szépen símán átlép rajta.

— Adná Isten. Tudja, ez az egy van. Ez a szemünk fénye és minden reménységünk. Csak érte élünk.

— Hát csak aludjanak egyelőre nyugodtan. Biztos, hogy neki is lesznek problémái. De kinek nincsenek? Majd mikor jönnek, ráérünk vele. De én biztos vagyok, hogy majd meg is oldódnak azok. Ez már így van a nagylányság küszöbén.

A tanítóné elment, a lőcsfalvi pap lelki szemei előtt megjelent a kis Jutka, ahogy nőtt, fejlődött egész mostanig. És másnap kis barátnőjéért ajánlotta fel miséjét.

Szabina nővér

áfuUáttő emlékeiből

/i békeidőkből még két történet jut eszembe. Az egyik az öreg gróf- t'I nőről, aki 84 éves volt és súlyos beteg. Egy külön ágyas kis- szobában, a tálaló mellett feküdt. Mindenki tudta, hogy nincsen sok i- deje hátra s mivel katolikus volt, neki is ajánlottuk behozatala után pár nappal (és tapintatosan), hogy talán jó lenne meggyónnia. Akkor tűntki, hogy sose járt templomba, ajólstent "a szabad természetben imádta" és kerek hetven esztendeje gyónt utoljára. De különben sincs szüksége gyóntatóra, — mondta — mert nincs is bűne.

Egy kis feszületet csempésztünk az éjjeliszekrényére azzal a hátsó gondolattal, hogy hátha egyszer ráesik a tekintete és megérinti a kegyelem. A kórházlelkész is többször látogatta. d GSlólttcí Mivel elmondtuk neki, amit megtudtunk betegünkről, eleinte nem is érintett vallási kérdéseket, csak kedvesen elbeszélgetett mindenféléről az idős hölggyel. Mikor aztán egyszer alkalmasnak vélte a pillanatot, ő is megemlítette a grófnőnek a szentgyónást. De ő sem sikerrel, sőt a beteg úgy felhevült, hogy kitessékelte a kórházlelkészt a szobából.

Egy meleg vasárnap délutánján, amikor ablakok, ajtók nyitva voltak mindenütt és a kisegítő lányunknak kimenője volt, edényeket mosogattunk a tálalóban. Hogy az idő hasznosabban teljen, szenténeket énekeltünk munka közben. Régi szép szentségi énekeket, amelyek nemhogy az akkoriban megjelent új énektárban, hanem még a Zsass- kovszkyban se voltak benne. — Egyszercsak éktelen csengetés. A tá