A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-06-01 / 6. szám
fölajánlás, az eskü és izzó akarat lángolása csapott fel: "Fogadd Uram, fogadd el minden szabadságomat! Vedd emlékezetemet, értelmemet és minden akaratomat! Mindenemet, amim van, amit csak nekem adtál, mind visszaszolgáltatom Neked és átadom rendelkezésedre! Csak a te szerelmedet és kegyelmedet add nekem, és gazdag vagyok. Nincsen semmi, semmi más kívánságom! " A nyílt ablakokon kigomolygottalatin ének, csodálatos áldozati tömjén illatos felhőjeként. Átszállt a kerteken, le a völgyre és eltűnt Budapest felett — talán bejárta az egész világot, átremegtette a mindenséget, hiszen ez nem volt csupán emberiének, itt a legnagyobbat ajánlották fel, amit ember adhat: a szabadságot! 12 ^"'z a napszámukra teremhetett. Rohantak felöltözni. Összeölelkez- tek. A parkbanbeszélgettek, fürödtek, teniszeztek. Az ebédlőben együtt ültek a másodévesekkel. Ragyogott, énekelt, ujjongott körü- löttükminden. Vagy csak a szívük ujjongását hallották és szemük ragyogása fényezte be a mindenséget? Nem gondoltak ők semmire. Titokban végigmérték magukat, igazítottak egyet a taláron és komoly arcot igyekeztek felvenni, hiszen már jezsuiták, jezsuiták örökre és visszavonhatatlanul. (folytatjuk) Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából: A lőcsfalvi pap kis barátnője, a Jutka, bizony nagyon megnőtt. Sajnos, kistestvérkét, akire annyira vágyott, nem kapott és egyedül nőtt fel a tanító-házaspár szakszerű nevelés ében. — Hej, csak úgy ne járjanak, — sóhajtott a lőcsfalvi pap — mint a közmondásbeli mesteremberek, hogy kocsigyártónak van a leghitványabb kocsija és szabónak a legelszaa naqyleánysáq küszöbén bottabb ruhája, tanítónak a legvásottabb gyereke. . . — Jutka jelenleg Pápán van. Tanítónőképzőben és zár- dista. Csak a vakációk vetik haza és ilyenkor soha el nem mulasztaná régi barátját, a Tiszi-bácsit felkeresni, mert még most is így be- cézgeti. Egész kis szépség lett belőle. Már tizenhat éves. Valahányszor ránézett a lőcsfalvi pap, eszébe jutott az idő suhanása és saját
