A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-06-01 / 6. szám
247 Ezt a közösséget Krisztus szava, jelenléte és Szelleme élteti. Ez azt is jelenti, hogy Jézus ezen a közösségen keresztül hirdeti meg üzenetét a ma világának, és ma ebben a testben jár körül és fejti ki gyógyító, szabadító, üdvözítő tevékenységét. A közösség életmódja, testvéri szeretete és közösségi szelleme az a jel, mely forrására, a föltámadt Jézusban feltárulkozó Isten jelenlétére mutat, és meghívja a nemhívő világot, hogy ebben a közösségben az Elő Istennel találkozzék és Vele szövetségre lépjen. Ilyen jel-e a mi vasárnapi, eukarisz- tikus közösségünk? Vagy legalább tudatában vagyunk-e, hogy ilyennek kellene lennie és hogy ennek a közösségi magatartásnak a kifejlesztése milyen feladatokat ró ránk? Csak a testvéri szeretetnek van meggyőző ereje. Szentáldozásaink és Krisztus-hitünk valódiságát azzal mérhetjük, hogy mennyire élünk másokért, mennyire élünk a közösségért. A közösség földi sorsának, evilági jólétének és lelki minőségének érdekelnie kell mindenKrisztussal szövetségben élőembert. Szent János szerint "aki szt mondja, szeretem Istent, de felebarátját nem: hazug." Isten Jézusban az elbukott ember felé fordult, és ezt teszi bennünk is, ha Jézusban vagyunk. Jézus az idegent és a bűnöst társául választotta és társává tette. Ezt teszi velünk is, valahányszor asztalához fogad. Asztalához bűnösöket hív, és nem mi szabjuk meg, kik lesznek asztaltársaink: hippi vagy főkönyvelő, tolvaj vagy nyomozó, iskolázott vagy tanulatlan, becsületes vagy képmutató, fajmagyar vagy néger és zsidó. Jézus ezeket a megkülönböztetéseket halálába temette és testében valamennyit egyetlen közösséggé alakította: az idegent és a bűnöst társunkká tette. Testünkben is lerontja a válaszfalakat, és megteremti, — a szeretet-energiákat felszabadítva — az üdvközösséget. • (Parent Pál említi az isteni szeretet magasságát és mélységét, szél- ^ tét és hosszát. Az Oltáriszentség a szeretet kenyere és éppe- zért a "közös "-séget minden irányban fejleszti. Jézus eukarisztikus testén keresztül bekapcsol a szenthárom ságos "közös "-ségbe: viszonyunkat az Atyával egyre fiúibbá teszi, egyre jézusibbá alakít és kettejük Lelkének sodrába állít. Ugyanakkor ez az eukarisztikus test a hívők sokaságát ugyanazzal az Élettel tölti meg: "közös"-séget teremt köztük és azt is jézusivá formálja. Amint Jézus egyszerre volt Isten-szolgája és az emberiség-szolgája, úgy az Egyház is zarándok -Egyház és szolgáló-Egyház. Működésében Isten szolgálata elválaszthatatlan az ember szolgálatától: az istentisztelet és az emberiség e- világi és másvilági jövőjének előmozdítása olyan szorosan egybetartoznak, hogy egyik a másik nélkül üres és hazug.
