A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-05-01 / 5. szám
231 rátja jött hozzá. Na, mindegy. Fő, hogy Kálmánnak legyen jó... Múlt vasárnap Kálmán megkérdezte tőle: "Van valami kívánságod? Legközelebb hozzak valamit?" És akkor ő szégyenkezve kibökte nagy óhaját: "Narancsot szeretnék, ha lehet". Ugyanis már napok óta kínozta őt ez a narancs-íz utáni vágy. Furcsa: semmi ételt, semmi irtait nem kívánt, de most egyszerre az ínye úgy kiszáradt, hogy úgy érezte, ezt a sóvárgó áhítozást csak a narancs enyhíthetné. Az ajtó kinyílt és belibbent Liliké. Erős parfümillat árasztotta el a szobát. Mariska néni szúrós, szigorú tekintetet lövelt Lilikére. Anyuska szégyelte magát: miért is önt magára annyi illatszert ez a "gyerek"? — Hogy vagy, Anyuska? — kérdezte Lili feleletvárás nélkül és egy röpke csókocskát fújt Anyuska arcára. Anyuska szeretettel szorította magához gyermeke drága fejecskéjét. Lili idegesen kibontakozott az ölelésből. — Tönkreteszed a loknijaimat — mondta szemrehányón. — Hát nem látod, hogy frissen vagyok bedauerolva? (Ha valaki nem tudná: a 'Üauerolás" újfajta magyar szó, mely a német Dauerwellenből származik és fodrásznyelven tartós hajhullámot jelent.) — De látom, hogy gyönyörű a frizurád! Készülsz valahova? — Igen. Azért jöttem, hogy ezt elmondjam neked. A főnököm megengedte, hogyanekem járó háromhetes vakációból kivegyek most tíz napot és így beiratkoztam egy remek társasutazásba. Jövő szombaton indulunk repülőn a Kanári-szigetre. — Repülőn? — ijedezett Anyuska. — Rémes. Hiszen az lezuhanhat! — Dehogyis zuhan le. Csak nem fog pont akkor leesni, amikor én ülök rajta? — Jaj, Lilikém, hogy is tehetsz ilyet, hogy pont most utazol i- lyen messzire, amikor én kórházban vagyok és azt a szegény édesapádat egyedül hagyod? — Apa nem csecsemő, hogy ne hagyhatnám egyedül. Először a repülőtől félsz, aztán attól, hogy nem dajkálom az apámat. Tipikus ósdi gondolkodás. Látszik, hogy a múlt századból jöttél. Ebben Lilikének nem volt igaza, mert Anyuska a huszadik században született és nem a múlt században. Anyuska azonban nem hivatkozott a születési dátumára, mert tudta, hogy az úgyis hiábavaló. Ezért nem is válaszolt, csak lenyelte a "múlt század"-ot. — Látod, — harciaskodott tovább Liliké — szándékomban volt megmutatni neked a prospektust, hogy láthasd te is, milyen gyönyörű helyeken fogunk utazni, de te most nem is tudsz lelkesülni. Az új ruhámat is meg akartam neked mutatni.
