A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-05-01 / 5. szám
231 is hiszem, hogy csakugyan van pokol". — Ettől kezdve nem is volt baj a hitigazságokkal. Az asszony továbbra is szorgalmasan járt a katekizmusra és szépen meg is keresztelték. Különben nagyon szereti a természetet, hegyeket, tavakat. Szeret kirándulni. Két gyermeke volt: egy fiú, meg egy leány. Azóta talán már családjuk is van... agV A hamadai, kis missziósállomásra gyakran bejárt egy fiatal legény. A japántengeri kis városka kikötőjében dolgozott. De olyan ezermester is volt, állandóan talált valami munkát nálunk is: villanyvezetéket javított, elromlott szerszámokat hozott rendbe, már ami kellett. Különben sokat olvasott. A kis misszióskönyvtár majd minden könyvét ismerte már. Közben tanulta szorgalmasan a katekizmust. Már meg lehetett volna keresztelni: hite volt, templomba is szorgalmasan járt, a maga is vágyódott a keresztségre. Már ki voft tűzve a keresztsége napja. Egy pár hitjelölttel együtt kellett volna megkeresztelni őt. De hiába várta a páter a keresztség napján. Nem jött. Mit volt mit tenni, nélküle tartották meg a keresztséget a többieknek. Másnap aztán ár. tatlan arccal beállít a Toda (így hívták), mintha semmi se történt volna. — "Hát te hol voltál tegnap?'— "Meggondoltam a dolgot, várok még egy keveset. Szent József napján szeretnék megkeresztelkedni.” — Jött a József-nap, csak Toda barátunk nem volt sehol. Pedig előtte való nap is benézett, készülődött a keresztségre. Szent József után megint be- köszöntött. Pedig nem volt rosszfiú. Egyszer a kikötőben dolgozván, valami részeg halászba ütközött. Ezt csak vasárnap délután tudtam meg. Délután ugyanis sántítva, puffadt arccal, kékes daganatokkal ékesítve állít be hozzám. — "Hát veled mi történt?’ — "Semmi, csak egy részeg halász nekem esett, és elkezdett ütlegelni." — "Hát te milyen legény vagy, hogy engeded magad csak úgy összeverni?’ — csodálkoztam. Szégyenlősen válaszolt: "Úgy gondoltam, egy keresztényhez nem illik veszekedni. Az illető részeg volt, nem igen tudta, mit csinál. Különben is Krisztusra gondoltam s így elviseltem a kis ütlegelést." — Toda akkor még mindig nem volt megkeresztelve. Végre aztán mégis megkeresztelték, nem szökött el. S járt hűségesen a templomba. Nemsokára megnősült s valahová elköltözött. Sokáig nem tudtam róla, míg egy szép reggel be nem köszönt hozzám egyik hirosimai plébániánkon: "Jó reggelt kívánokl" — "Hát te hogy keveredtél ide?’ — Örömmel újságolta, hogy felesége is katolikus. Legutoljára itt, Kóbéban találkoztam vele. Megint hirtelen toppant be (ez Todára vall). — "Ismer még engem?’ — Már vagy jó tíz éve nem láttuk egymást. Egykét pillanat alatt felismertem. Jelenleg teherautót vezet. Kjótó közelében lakik családjával. Gondoltegyet, kivett egykét hét szabadságotsvégiglátogatta a régi ismerősöket. Megnyugodtam. Toda barátom a régi. Semmit se váltó
