A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-05-01 / 5. szám
ZL5 törvény az anyának ilyen feltételek közt jogot ad arra, hogy gyermekét elvegyék tőle, akkor a meg-nem-született gyermek emberi méltósága nem részesül kellő megbecsülésben... Először történik, hogy egy norvég törvény jogot ad olyan cselekedetekre, amelyek Isten törvényével ellenkeznek." "Továbbá: a törvény szerint egyetlen egy orvosnak joga van megállapítani, hogy a terhességet meg lehet szüntetni. E szerint a gyermek élete egy orvos erkölcsi felfogásától függ." "Ezért lehetetlen, hogy tovább püspök maradjak egy olyan egyházban, amely az állammal úgy össze van kapcsolva, mint a luteránus egyház Norvégiában." "Egy demokratikus államban nem tarthat egy szervezet sem — még a luteránus egyház sem — igényt arra, hogy mindenkövetelményének megfeleljenek. De mindegyiknek joga van arra, hogy választ kapjon, amelyből láthatja, hogy ellenvetéseit tekintetbe vették. Az állam ezt a jogot ebben az esetben a norvég egyháznak nem adta meg." "Mivel a norvég egyház államegyház és a luteránus vallás hivatalos hitvallása az államnak, ezért az egyház nem mondhat le róla, hogy tiltakozzék ez ellen a törvény ellen" — mondja Lönning püspök körlevelében. vallás- és közoktatásügyi miniszter, Bjartmar Gjerde, és a miniszterelnök, Trygve Bra te Ili, szemére vetették a püspöknek, hogy azért mondott le, hogy a Munkás-párt esélyeit a következő választásnál csökkentse a Jobboldali-párt ellenében. Lönning püspök felháborodva utasította vissza ezt az állítást és rámutatott, hogy ő annak idején éppenúgy kritizálta a Jobboldali-párt törvényjavaslatát is, jóllehet akkor ennek a pártnak tagja volt. Megragadó, amikor azt állítja, hogy ő ezt a lépést azért tette, mert felismerte, hogy ez az Isten akarata számára. Amikor a sajtóban lemondását nyilvánosságra hozta, a televízióban ezeket mondta: "Nem várhatom, hogy az emberek általában egy ilyen nyilatkozatot megértsenek vagy helyeseljenek. De az az én mély, személyes meggyőződésem, hogy én magasabb hatalom szolgálatában állok ebben az ügyben." — Arra a kérdésre, hogy megbeszélte-e ezt a lépését másokkal is, azt válaszolta: "Csak egyetlen egy embert kérdeztem meg, éspedig azt, akit ez valóban érdekelt kívülem: a feleségemet. Két év óta sokszor megtárgyaltuk ezt a kérdést, úgyhogy ez közös elhatározásunk volt. A dolog természeténél fogva világos, hogy az ember másokkal erről nem tud beszélni, amikor ilyen parancsot kapott felülről."
