A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-05-01 / 5. szám
213 Csak láttam, hogy készíti a kelengyéket. Varr, kötöget kis sapkács- kát, kis harisnyákat, miegymást... Végre egy este megvallotta, hogy útban van az eljövendő. Azt mongya nékem: MEn úgy érzem, kislányka lesz". Erre én azt mondtam: Én meg úgy érzem, hogy fiam lesz. A pap csak hallgatja s a kettő egymásra néz, pirulva az örömtől. — En erre azt mondom neki — szólal meg az asszonyka — hogy én mán nevet adtam néki. Márta lesz. — En meg azt mondtam — vette át a szót az ember — hogy a fiú neve Péterke lesz. Oszt ahogy múltak a hosszú téli esték, ő ké- szítgette a Mártika játékait. — O meg faricskált — vág bele Marcsa — fúrt-faricskált, oszt mondom neki: mi a csudát csinál, hiszen úgyis kis lányka lesz! De ő csak csinálta a Petikének a kocsit, lovat meg miegymást.. . A lőcsfalvi pap megértőén nézte az emberpárt, ahogy elmond- jáknekibelső, titkos lelki élményeiket. Egy darabig csend van. A két kicsi jóízűen aludt a két kicsi bölcsőben, nem is sejtvén, hogy két emberéletnek a központjává lettek. — No: oszt ahogy tellett az idő — kezdi újra Kondor Jóska — oszt az én Marcsám mindig jobban nekigömbölyödött, bizony néha mán majdnem veszekedtünk is, hogy kinek lesz igaza. Mindig jobban szinte mán követeltük, hogy bizony annak fiúnak kell lenni - mondtam én, ő meg, hogy annak bizony lánykának kell lennie — állította ő. Látja, plébános úr, ezek a játékszerek akkor mán mind készen is vóttak, mert Marcsám mán az utolsó hónapban vótt. Azt mondja egy nap nekem; "Te Jóska, én beszéltem az anyámmal, hogy mikor eljön az órám, én átmenek hozzá, oszt odahídd a gólyanénit, mert anyám majd gondomat viseli". — Jól van — mondok — ha így nyugodtabbnak érzed magad, én nem bánom. Hát úgy is lett. Oszt az apóssal a konyhában üldögéltünk pipázgatva, miközben az anyósom meg a bába-asz- szony Marcsa körül forgolódtak. Hát oszt elképzelheti, hogy a két férfiember hogy várta, leste az eredményt. Egyszerre oszt megjelenik a bába, osztaszondi: 'No, Jóska, hát nem egy van, hanem kettő! Egy fiú meg egy jány." Erre mind a ketten kacagni kezdtek, úgyhogy a lőcsfalvi pap is kénytelen volt csatlakozni. Olyan jóízűen nevettek, hogy még a könnyeik is kicsordultak. — Hát lássa, plébános úr — szól a Jóska — így osztán mindkettőnknek az álma teljesült s ott van ni — mutatott a két bölcső felé — a Mártika meg a Pétiké. — Oszt a fáradságunk se lett hiába — neveti a Marcsa — mert Mártikának megvan a játékbabája, a kis konyhája, Petikének meg a
