A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-03-01 / 3. szám
105 melléje kényelmes családi házat két autóval ellátva, hogy meghajolhassunk gondviselésed előtt. Mert ha nem, ugye akkor egész "középosztálybeli Istenséged" kétes és hinni neked nem is nagyon lehet?! Ha nincs elég szereteted minket kielégíteni, hogyan imádkozhatnánk, hogy "szenteltessék meg a Te neved"? O, Isten, méreteinken túlnövő, minden ember Atyja és minden idők Ura, törd szét apró méreteink korlátáit, mert végtelenségedet határoltságunkba fojtjuk. Szabadíts meg korlátoltságunktól, hogy mint gyógyuló vakok, lábraálló bénák, sötétből előbotorkálók, határtalan világosságod alá álljunk és meglássuk Fiadban, a föld megváltó vándorában a mindenséget átölelő Isten-embert, aki azért jött közénk, hogy megmutassa hogyan kell túlnőni magunkon és felnőni méreteidbe! M agy a ry Csilla bűnös keresztény böjti e'neke Egyetlen koronád tövisből fonták, bíborpalástot a gúny adott Rád, kereszt lett trónod, a gyalázat fája, hol halott Szíved átjárta a lándzsa s néztek közömbös, kockázó katonák. Tanítványaid szerteszét futottak, kereszted tövén csak egy virág maradt: Anyád fájdalma hajtott ott virágot, vérző és égő rózsaként világolt, mikor borzadva elsötétült a nap. / írettünk haltál rémséges halállal... Érettünk? Nem! Nemi Egyedül csak értem/ Egyedül ez szegezett a keresztre
