A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

- 7 visszatekintő pihenőnap. A papi kódex írója épületes formában állít— jabe a teremtéstörténetet. Isten hat napig teremtett, a hetediken megpihent. Az ember hat nap dolgozzon, a hetediken pihenjen. Hat nap i- gyekezzen uralma alá hajtani a földet, a hetediken pihenjen. Nincs semmi istentiszteleti szabály az egész leírásban. Úgy ünnepli az ember a hat nap sikerét, hogy pihen. Ez a visszapillantás az elért e- redményre és a pihenés: az ember hálájának kifejezése Isten felé.

Okos beszéd ez - mutassuk meg, hogy mi vagyunk a teremtés koronája, pihenéssel, szórakozással, élvezettel. Az ilyen beszéd oktalan és hasonló az ilyen viselkedés. Azzal, hogy teljesen belevetjük magunkat a szórakozásba, azzal, hogy hajrá, itt a hét vége, együnk, igyunk, mulassunk - ezzel nem mutatjuk ki, hogy mi vagyunk a teremtés koronája - sőt annak adjuk a jelét, hogy a teremtmények rabjai vagyunk és éppen nem pihenünk összeszedetten. Pihenésünket jellemezze az, hogy a belső ember az úr az életünkben, hogy nem szenvedélyeink, hanem józan akaratunk kezében van a kormány.

De milyen eredményt ünnepeljünk? Vasárnap lett az ünnepnap az újszövetségben, mert azon a napon Krisztus legnagyobb győzelmét, a feltámadást akarta ünnepelni az egyház. A két Úr - Isten és a Sátán, a jó és a rossz, az erény és a bűn, élet és halál egymással szemben áll az életben. De jézus Krisztus döntő győzelmet aratott a Sátán, a rossz, a bűn és a halál fölött. A keresztény ember tovább folytatja a küzdelmet saját életében, ugyanakkor meg-megáll és ünnepli Krisztus győzelmét, ami reményt és biztonságot ad neki. "Bízzatok, én legyőztem a világot. " A keresztény ember élete úgy is érthető, mint Krisztus győzelmének kiterjesztése az egész világra. Ebben a küzdelemben meg-megáll, hogy ünnepeljen.

De hát milyen győzelmet látunk életünkben? Az, hogy egyáltalán élünk, hogy nem estünk vissza, hogy eredménytelenség ellenére sem adtuk fel a küzdelmet, hogy gyűlöletet legalábbis igyekeztünk szeretettel viszonozni; az, hogy esetleg hibáinkból tanultunk és böl- csebbek lettünk, vagy hogy eredménytelenségeink megéreztették velünk az igazi alázatosságot és ez megértőbbé tett bennünket, hogy nem adtuk föl a reményt - mindez győzelemnek tudható be. Győzelem az, hogy becsületesen dolgoztunk, igyekeztünk másokon segíteni, ha akármilyen gyengén is fel-fel villant bennünk a vágy, hogy őszintébben, krisztusibb módon kellene szeretnünk. Az, hogy nem látjuk és nem tudjuk lemérni az eredményt, nem jelenti azt, hogy nem ünnepelhetünk és hogy nem lehetünk hálásak. Hálánk elsősorban Jézus Krisztusnak szól, aki legyőzte a halált és a gonoszt. És minél jobban é- rezzük a sikertelenséget, annál nagyobb bizalommal kell ünnepel