A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-12-01 / 12. szám
- 551 pásztort. Kárörvendezve gondoltak a sonkákra, amiket a tarisznyába süllyesztett. Veresek furfangos emberek voltak. A Jánosi meg az apja mezőőrök voltak és a kóbor kutyák hivatalos pusztítói, olyan sintér - félék falusi viszonylatban. így hát az elfogott kutyákat megnyúzták, a bőre érték volt. A sonkájukat pedig szépen a füstre akasztották. S arról is gondoskodtak, hogy a falu tudjon róla. így aztán a rákövetkező napokban, amikor valamelyik "betlehemes legény" feltűnt, innen is, onnan is hallatszott a csúfondáros kiáltás, főképp a "vén pásztor" felé: Hé Bandi, oszt jó vótt a kutyahús? Ezzel aztán a nagylegények bandája "bedöglött", ahogyan a faluban mondták s azóta csak a kislegények csizmái alatt ropog a hó karácsony idején. A lőcsfalvi pap fejfájása is elmúlt, de néha még bosszankodva gondolt arra, hogy az ember fia ilyen szent hagyományt is hogy ki tud használni bűnös szenvedélyeinek kielégítésére... Zemplényi M. Erna halífjoiot íihh / G>desanyánk 83 éves korában végelgyengülésben meghalt. Utolsó kí- ^ vánsága az volt, hogy vigyük haza Herceghalomra a temetőbe. É- desapánk, Nagymama és 2 hetes Öcsikénk mellé. Szegénykém egyedül lett volna halálakor és Mártánk az irodából jövet holtan találta volna. így elmondhattam neki, hogy úgy halt meg, hogy pillantása kedves Madonnájára esett. Ezt a gyönyörű festményt édesapja hozta a milánói hadjáratból Nagymamának. Mikor így elárvultunk, az az igazgató, aki "fekete reakcióként" tőlem akarta megszabadítani Nagykovácsit, most arra kért, vállaljam az ő gyerekei nevelését. Cső- n _i_, I > t dálkozó kérdésemre, hogy miként wMh/ tila/h - tiemdíS hUPDl... bízhatná "ilyen" emberre legdrágább kincse it, aztfelelte: "Mert csak az apácákban lehet tel jesenmegbízni". (Az illető zsidó volt!) Isten terveiben mégis az volt, hogy gyereket gondozzak. Egyik unokahúgom férjét büntetésből, mert egyik vasárnapra eső felvonulásban nem vett részt, hanem templomba ment, egy kis vidéki állomásra helyezték 800 forint havi fizetéssel. Ebből nehéz volt három személynek megélni, mégha a pici csak másféléves volt is. Megkértek, vegyem át a háztartást és a kislány gondozását, mert a bányánál 960 forintos állást kínálnak a kismamának. Nehéz szívvel hagytam ott Mártát, de beláttam, hogy köteles
