A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-12-01 / 12. szám
- 546 galmi állapotban is ott maradt Lorainban. A nagy "sufli gyár" zaját megszokta már... Engem is csak az első éjszakákon zavart, amikoi 1947 ádventjében, mint igazán nagyon új "új-amerikás" hozzá menten ki a harmadik próbaévben szokásos apostoli munkára. Később is, mikor az emlékezetes szentévi missziónkat tartottuk és közelebbről megismertem a Lorain-i magyarokat. entév volt 1950-ben is, és magyar missziót tartottam ott. A szokásos amerikai képlettel: este jött a nagyközönség, hiszen akkor mindenki ráért — hacsaknem éjszakai "siftán" volt. Reggel és délután az idősebbek, akik már nyugdíjasok, az idejükkel szabadok és — mint annyiszor mondták — most már több időt tudnak a lelkűknek szentelni. Imádságos, templomos, egyházközséget építő és támogató jó hívek voltak különben is. A reggeli és a délutáni csoport kisebb. Éppen azért közvetlenebbül lehetbeszélni. Szépen összetömörültek az első padokba, és e- gészen közel hozzájuk, vagy a padok előtt álltam, vagy magában az első padban, mert ott támaszkodni is lehetett. Kisebb hanggal, közvetlentestvéri tónusban beszéltem. Nagy örömmel. Ok meg hallgatták nagy figyelemmel és szeretettel. - "Olyan jó, hogy a Fáther magyarul beszél magyarul..— mondták. Nem tautológia* ez... Mennél jobban megismertem őket, annál inkább becsültem és szerettem a jórészt egyszerű munkás öregeket. Lassan élettörténetek nyíltak meg előttem. Mind erősebb lett bennem a meggyőződés, hogy egyszerűségükben is nagyszerű emberek voltak. Örömömre volt, hogy legtöbbje a szép és kemény élet után szép öregségben élt. A penzió nekik bőségesen elég volt. Valamikor kisebb keresettel kezdték ott a jövőjüket építeni, kevesebb dollárral házat alapoztak és családot — és ők még nagy családot neveltek. Megérdemelték a nyugdíjat. Megdolgoztak, megszenvedtek érte. W Tjra-meg-újra igazolódott, milyen helyes kritikát mondott erről az első generációs magyarságról nekem Torontóban egy kanadaibankár. Alig pár hete voltam ott, amikor Father Austin elvitt egy "biznisz-löncs"-re. 1948 telén, vagy kora 1949-ben lehetett, míg e- gyütt voltunk a plébánián Torontóban. Az "új-kanadásokról" akarnak hallani. Mégis olyan ember szájából, aki maga is közülük való, de pap, lelkipásztor. Jobban látja a problémáikat, mint az idegenek. A löncsöt megettük és udvarias figyelemmel meghallgatták a * az a nyelvi jelenség, midőn egy fogalmat (feleslegesen) több, azonos je- lentésű szóval jelölünk meg.
