A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-12-01 / 12. szám

- 530 ISMERET És IMADAS

"imádkozzunk a Szentatyával!"

n

em kétséges, hogy az igazi társadalmi béke megvalósulásához a szívek belső békéjének megteremtésén át visz az út. Az együttérzés, a szép szavak, az alamizsnálkodás kétségtelenül hozzátartoznak ehhez

a békéhez, de főként az őszinte

általános imaszándék vásy> h°sy embertársainkkal összhangban éljünk; hogy (mint az evangélium oly egyszerűnek s mégis oly nehéznek látszó tanítása mondja) "Ne legyetek kihívók a gonosszal szemben. Annak, aki jobb arcodat megüti, tartsd oda a másikat is. Aki pedig perelni akar veled, hogy elvegye ruhádat, engedd át neki kabátodat is. És aki egy mérföld útra kényszerít, menj vele kettőt. Aki kér tőled, adj neki, és ne fordulj el attól, aki kölcsönt akar kérni tőled" (Mt. 5,38-42). - Kétségtelen, a társadalmi béke sokoldalú probléma és nem lehet rá egyszerű orvosságot találni. A népek közötti békesség ügyét sem lehet egyszerű formulákkal diadalra vinni. De az is biztos, hogy mindkettőnek alapja a szívek evangéliumi értelemben vett belsőbékessége. A társadalom, a népek egyedekből tevődnek össze s ha ezek szívében béke honol, meg van a remény az emberi közösség nagy, átfogó békéjére is.

m

anapság megszoktuk, hogy nyugati világunkban a missziós földrészek színes képviselőivel találkozzunk akár iskolai intézményekben, akár a legkülönfélébb munkahelyeken. Tanulni, munkát vállalni jönnek közénk idegen földr és zek kü- ^

lönféle országaiból keresztények és |tlÍSSZÍOS imQSZándék nem-keresztények egyaránt. Azt

természetesnek tartjuk, hogy tudományos ismereteinket adjuk át nekik; hogy kenyérkeresethez juttassuk őket, de gondolunk-e arra, hogy * **

* "...hogy a szívek igazi belső békéje a társadalmi béke ügyét szolgálja."

** "...hogy a missziós vidékek nyugati országokban tanuló vagy dolgozó nem-keresztényeinek lelki igényeivel is törődjenek."