A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-11-01 / 11. szám

- 519 ­Jézus földi életében nem alkalmazta önmagára például a "Messiás" nevet. A tudósok nem "csökkentik" Jézus értékét ezzel. Ellenkezően: még magasabb szintre emelik, hiszen amikor azt mondják, hogy Jé­zus ezt az elnevezést maga nem használta, csak azt emelik ki, hogy kortársainak az ószövetségi hagyományokból örökölt messiás-fogalma nem födte tökéletesen mindazt, ami Jézus volt. Az ősegyház, az új- szövetségi szent iratokban, csak azért használhatja Vele kapcsolat­ban a "Messiás" elnevezést, mert ezt az ószövetségtől örökölt fogal­mat kiegészítette, reinterpretálta, hogy Jézus páratlan és egyedül­álló énjére alkalmazható legyen. S ikerült talán - ha vázlatosan is - rámutatnunk egy kettős fejlődésre. Arra a fejlődésre, amely az evangéliumok krisztológiáját illetően századunk szentírástudományában megy végbe és arra is, amelyik magukban az újszövetségi iratokban mutatható ki. A kereszténység első százada s benne az újszövetségi szent iratok csak kezdetét jel­zik annak a történelmi folyamatnak, amelyet Jézus cezáreai kérdése indított útjára: "Kinek tartanak engem az emberek?" (Mk. 8, 27) s a- melyre, míg egyház az egyház, mindig keresni fogjuk a feleletnek egyre korszerűbb megfogalmazását egészen addig, míg majd egyszer "látni fogjuk, amint van" (1. Jn. 3, 2) - nemcsak tükörben többé és nem homályosan, hanem "színről-színre" (1. Kor. 13,12). Orbán IHiklás uxisgyemele és imádság ^T'vámutattunk már *, mennyire fontos a kisgyermek lelki fejlődése K- szempontjából a felnőttek magatartása. A 2-3 éves gyermeknek élményszerűen kell megtapasztalnia, hogy az ima a keresztény em­bernek mindennapi lelki tápláléka. Azt is kiemeltük, hogy a kisgyer­mek első imája ne betanított imaformula, hanem a saját nyelvén és fogalmaival megszövegezett közvetlen beszélgetés legyen. így tanul­ja meg, hogy az ima nem szent formuláknak gépies ismétlése, ha­nem személynek személlyel való beszélgetése. Istenhez mint mind­annyiunk jóságos Atyjához kell fordulnia. Egyik este megköszöntet­jük vele a szép délutáni sétát, a másik este azt, hogy szülei egész­ségesek, a harmadik este, hogy nincs veszekedés a családban és ha történetesen rosszul viselkedett napközben, az esti imában ez is ke­* Lásd: idei májusi számunkban (228-232).

Next

/
Oldalképek
Tartalom