A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-10-01 / 10. szám
- 447 ta valami jótét lélek, a kocsisom önként vállalta a fuvart, magam Pestről jöttem, Jézus Urunk pedig az égből szállt közénk a szentségben. Micsoda káprázatos együttes volt az! Csobogott bennem az öröm, a- mikor az emelkedő utcákon kaptattunk egyik háztól a másikhoz, ahol vártak bennünket. Négy óra tájban fejeztem be a körutat, aztán beállítottam a palotába ennivalót koldulni. Az érsek úr megint lázban feküdt, de kedvesen kimentette magát, különben lejött volna társaságot szolgáltatni az ebédlőbe. A párt előre gyűlést hirdetett az egyik estére, de a közönség bizony elmaradt. Annál is inkább megdühödtek, mivel arra a hétre esett a pápa koronázásának évfordulója*, a székesegyház munkanapon is megtelt a főpapi misén. Az ünnepi beszédben megmutattam, milyen parányi terület ma az egyházi állam és mennyire örvendetesen szegények vagyunk abban a világban, amely szinte korlátlanul képes termelni a vagyont. Azt a régi latin közmondást is használtam: Vacuus coram latrone cantat viator, vagyis a nincstelen vándor énekel, ha rablóval találkozik. Mindenkiértette, kissé magunkra gondoltam akkor, de lett is belőle hadd-el-hadd. A Szabad Nép vezércikkben akart visszavágni, de olyan szánalmas volt a kísérlet, hogy végig sem olvastam azt a firkáim ányt. A papnevelőben laktam és András bácsi volt a fűtőmester, de o- lyan pogány hőséget csinált a szobámban, hogy nem bírtam a- ludni tőle. Könyörögnöm kellett, ne rakjon többet a kályhára, hiszen a fűtőtest is működött. A jó Szentgyörgyi prelátus volt a rektor és megkérdeztem tőle, honnan ennyi fájuk meg szenük, holott az egyház már koldus lett. Halkan nevetett rajtam: Az egri kispapok nem estek a fejükre azért, mert Rákosi a kátyúba viszi az országot. A fiúk pompás művészi előadásokat szerveztek Egercsehiben a bányászoknak és azok a járandóságukból annyi tüzelőt szállítanak, hogy nem tudjuk mind fölhasználni. - Noezabőség sem tartott sokáig, mert a nemzet bölcs vezetője kimondta: Ez így nem mehet tovább, különben megesz- szük a jövőnket! - Ót meg Moszkva ette meg, bármennyire iparkodott is kiszolgálni. Utolsó nap az érseknél voltunk ebéden és bizony olyan előkelő volt az, mint hajdanában szokott lenni ilyen ünnepi alkalommal. A gazda kitűnő hangulatban volt, a balján ültem és az ördög folyton ösztökélt, emlékeztessem arra, amit mondott, mikor kezdés előtt tisztelegtünk nála, de nem volt szívem a kedvét rontani. Este a körmenetben tizenkilencezer felnőtt vett részt; ilyen megmozdulás még nem * XII. Piuszé, március 12-ére.
