A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-10-01 / 10. szám
- 437 tékelni, amit nem lehet megfogni vagy megenni. Mert akkor csak becstelennek érdemes lenni, önzőnek, és kegyetlennek. Mert akkor nincs igazi gazdagság, csakpénzhalmozás addig, amíg a vagyon elvész, vagy mi elveszünk. Mert akkor nincs boldogság, csak a boldogság hiányának rövid percekre szóló feledtetése. Szerencsére nem így van. A mesék mondanivalója igaz valóságra mutat. Ez ugyan a felszínen nem tapasztalható, de senki nem tagadhatja. Hiszen nem is képes senki egészen következetesen úgy élni, hogy csak a jeleknek hisz, csak a tapasztaltat fogadja el, csak a foghatót tartja igaznak. Mert a legkegyetlenebb, a legönzőbb ember is szereti gyermekét, és nemcsak gyermekének csókjait; a legmaterialistább materialista is áldozatokat hoz eszmékért - legalább néha. Aki hinni tud a látható jelek világán túl, annak legfőbb jutalma az é- let. Mert számára a halál is csak "történelmi tény", elszenderülés. A halál-álom mélyéből belsejében gazdag önmaga ébred végleges ér letre. Ha ezer gondunkban, sikertelenségünkben kifáradunk, támaszkodjunk arra, ami szilárd. Ami nem pusztítható, mert meg sem fogható. Ami marad, mert időtlen. Ami hozzáférhetetlen, mert belső. Amit csak a hit tud elérni. A/agybetűs újságcímek: ártatlan emberek elrablása; gyermekek- •s ’ kel kegyetlenkednek; ciklon söpör végig Bangladesh földjén; árvíz önti el az alsó-Mississippi vidékét; nagyméretű vérengzések afrikai államokban. Azt újságok nélkül is tudjuk, hogy barátainkra is, családunkra is, reánk is ott leselkedik az öregség, a betegség és a halál. Miért ez a tengernyi szenvedés? Hogyan engedheti meg mindezt a jóságos Isten? Ezek a kérdések kínoznak »> bennünket s nincs rájuk megnyugtató felelet. Né- a izetwe iro ha egyenesen úgy látszik, hogy az emberi szenvedés ténye a legjobb bizonyíték arra, hogy nincs Isten, vagy legalábbis nincs jó, nincs s ze re t ő Istenünk. Miért is alkotott minket, ha előre tudta, mennyi szenvedésben lesz részünk? Talán a legkielégítőbb választ a mi korunk teológusai adják e kérdésekre, amikor azt mondják, hogy a szenvedés a szabadság következménye. Az ember szabadságánakelsősorban, aztán a saját tör