A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-10-01 / 10. szám

- 435 egészébe, hogy gyermekeik megérezzék: hívő emberi életünk szerves tartozéka az imádság. Ehhez természetesen arra is szükség van, hogy az imaszövegek értelmét kifejtsék gyermekeiknek, olvassák velük vagy nekik a szentírást is ilyen családi imák alkalmával. Minden attól függ itt, mennyire komolyan vallásosak a szülők. Mértéktartással, gyermekeik igényeinek és képességeinek ismeretében, nem lesz nehéz számukra sohasem, hogy az imádságos életbe bevezessék őket.

Morei Gyula

ÁLLJUMK MEG EGY SZÓRA...

\/alljuk be, hogy néha fáradtak vagyunk és talán nem is olyan ritkán.

^ Nem arra a fáradtságra gondolok most, amely izmainkban jelentkezik tartós testi munka után. Ez néha nagyon is jóleső érzés. Hiszen, ha kedvvel végeztünk értelmes, gyümölcsöző munkát, akkor - ahogy mondani szoktuk - "nem érezzük a fáradtságot". Fáradtak az izmaink, de mi nem vagyunk fáradtak. Ezzel szemben néha úgy érezzük, hogy elegünk van mindenből. Karjaink fáradtan lehullanak, szemünk üresen néz a semmibe. Gondolatunk nincs, tervünk nincs, és körülöttünk szürke, ízetlen minden. Fáradtak vagyunk.

Mi az oka ennek az állapotnak? Honnan szakad ránk ez a süket üresség? Néha világosan látjuk a közvetlen okot. Sikertelenség, vereség ért minket. Hosszan előkészített, sok, céltudatos munkát felemésztett tervünk csődöt mondott.

Törekvésünk gyümölcstelen maradt. Reményeinket szétfoszlatta 00

az ábrándok nélküli valóság. Itt van levertségünk igazi forrása.

De próbáljunk jobban a mélyére hatolni ezeknek az élményeknek. Egy valami ugyanis mindig azonos bennünk: valamit el akarunk érni, meg akarunk ragadni, magunkévá akarunk tenni - de az kicsúszik ke- zeinkközül. És amikor a közvetlenül megfoghatót elveszítjük, amikor a jelen birtoklás lehetősége megszűnik, akkor csak a jövőbe vetett hit és a jövő reménye marad számunkra. És ez néha fárasztó.

Fárasztó hinni, hogy szeretnek minket, de soha nem érezzük másnak csókját. Fárasztó hinni az értékekben, és elismerést nem kapunk. Fárasztó hinni a jó győzelmében és állandóan a rossz diadalát tapasztalni. Fárasztó remélni a gazdagodást, a gyümölcsözést, és szegénységben, tétlenségre kárhoztatva élni. Fárasztó harcolni,