A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-10-01 / 10. szám

- 433 ISMERET És IMÁDÁS

"imádkozzunk a Szentatyával!”

a Szentév vége felé szinte unalmas ismétlésnek látszik, ha megint felhívjuk a figyelmet ennek a kegyelmi esztendőnek nagy célkitűzésére, Istennel és embertársainkkal való megbékélésünknek nagy és fontos ügyére. E mögött a cél mögött azonban sok más kérdés is rejtőzik. Hiszen, ha komoly megbékélésre törekszünk, erkölcsi énünk egészének újjáalakítására van szükségünk. Az is világos, hogy a kitűzött célt nem egy, hanem többféle eszköz alkalmazásával kell megvalósítanunk s e havi imaszándékunk egy ilyen fontos eszközt juttat eszünkbe: az imádságot.

Nincs olyan Szentévvel kapcsolatos megnyilatkozása sem a Szentatyának, sem a világegyház számtalan püspökének, ahol az ima hatékonysága ki ne hangsúlyozódnék épp a Szentév céljainak megvalósulásával kapcsolatban. De ez nem is csoda, hiszen már a mi Urunk arra figyelmeztetett: "Ezért mondom nektek, hogy ha imádkoztok és általános imaszándék*

könyörögtök valamiért, higgyétek,

hogy megkapjátok és akkor valóban teljesül kérésiek. Am amikor i- mádkozni készültök, bocsássatok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket" (Mk. 11, 24-25).

Krisztus idézett mondásából az is előtűnik, hogy már maga az imádság önmagában is ennek a megbékélésnek munkálója. S az imádsággal úgy vagyunk, mint sok más emberi foglalkozással: ahogy az ismert mondás is hangoztatja: gyakorlat teszi a mestert. Ezért, amikor imádkozunk, maga az imádság is alakít minket, hogy a Szentév nagy célkitűzésének alkalmasabb megvalósítóivá lehessünk.

Az imádság gyakorlata bizonyos fokban az imádság mestereivé is alakíthat bennünket. Ami eleinte gépies szóözönnek látszik csak, lassan igazi párbeszéddé alakulhat a láthatatlan Istennel. Ez az imabeli kapcsolat aztán felfedheti az imádkozó lelki szemei előtt Isten

* "...hogy a Szentévfolyamán új színben csillanjon felelőttünkaz imádság ereje és hatékonysága."