A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-09-01 / 9. szám

- 428 nél tovább. Az írónő különben is a szokottnál gyorsabban ráúnhatott a misehallgatásra, mert nem tudja, hogy "AHelúja" és "Tractus" sohasem fordult elő egyszerre a misében és "Sequentia" meg "Credo" se tartozott a hétköznapi misék szövegébe. De a fordító vallásos műveltsége sem kismiska. Nem tudja szegény, hogy "Psalmus Judica" magyar visszaadásban" Judica zsoltár", hogy "Suspice sgnta trinitas" nincs, de van "suscipe Sancta Trinitas"; hogy "Ite missa est"-et egész biztosan nema növendékek imádkozták, azt a pap mondta. Azt se vette észre (honnan is tudhatta volna), hogy az Őrangyalát nem délután, hanem a déli harangszó után imádkozhatták. a

Az "Új Ember'-ből, ”Vigiliá"-bólismert, jótollú (és jobb sorsra érdemes) Hegyi Béla végre ki jutott Moszkvába. Nagy élményéről rövid kis írásban számol be amolyan párbeszédes formában. Egy szintén Moszkvát megjárt ismerősével beszélget, aki egyszuszra elősorolja, hogy őt annakidején mi kapta meg a ruszkik fővárosában: a Kreml kincsei, a drágakövekkel kivert evangéliumoskönyvek, igazgyöngyökkel hímzett, 16. századbeli miseruhák, az Uszpenszkij székesegyház 16 méter magas ikonosztáza, a Ki- evbői származó vlagyimíri Boldogasszony (a II. századból), Rubijov ésGrek ikonjai a Blagovescsenszkíj és Arhangelszkíj székesegyházban • és így tovább. Végre Hegyink is szóhoz jut és megleckézteti bőbeszédű barátját. Igen. Természetesen. A fentebb elősoroltak őt is lenyűgözték. De még ennél is nagyobb élmény volt számára a moszkvai ember. Ez az új embertípus - ömleng tovább Hegyi - akinek figyelmességén és tapintatán látszik, hogy nem a polgári morálon nevelkedett. Példákat is hoz: egy utitársnője épp zárás előtt a GUM árúházban felejtett retiküljét másnap nyitás után visszakapja, egy utitársa a Kreml hídon felejtett (?) csomagját ugyanazon a helyen sértetlenül viszontlát ja, neki pedig futva hozza utána egy öregember a játékosboltban megtalált pénztárcáját. - Nos, 44-45-ből még mi is jól emlékszünk erre az új embertípusra. Csakhogy akkoriban nem utánunk, hanem ellenkező irányban futottak - "megtalált" pénztárcánkkal, kar vagy zsebóránkkal, sok más egyebünkkel...

"peccadillo" a nemzetközi nevük azoknak az apró kis hibáknak, jelentéktelen tökéletlenségeknek, amelyek minden nagy egyéniségben fellelhetők és tulaj- ' donképpen arra jók, hogy JANOS PAPA fölibénktornyosulóalakju“BÚNÖCSKÉl” kát emberibbé tegyék. Legalábbis ez a véleménye a piacsenzai születésű egyháztörténésznek, don Franco Molinari-nak, aki mostanában fejezte be "i peccati di papa Giovanni" című könyvét. Benne említi például, meny- a vatikáni kertekben - mi