A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-09-01 / 9. szám

tézkedés a legfelsőbb kúriai hivatalok beleegyezésével történt (a szerzetesek bíborosi kongregációját - ehhez tartoznak a szerzetesek és a világi institútumok ügyei: Msgr. Lefébvre spiritánus atya volt - a világi papság és a szemináriumok ügyeivel foglalkozó bíborosi kongregációkat sorolja fel a dokumentum), az intézkedéssel egyéként maga a Szentatya is egyetért s a fribourgi püspök még elődjének, a nyugalomba vonult Charrier püspöknek, aki az eredeti jóváhagyást adta, a véleményét is kikérte (bár erre az intézkedés jogi érvényessége szemszögéből egyáltalán nem volt szükség).

A svájci püspökök intézkedésének szövege azt is világosan leszögezi, miktől vonják meg egyházi jóváhagyásukat. "Msgr. Lefébvre alapításaitól" - ebből nyilvánvaló, hogy Écone-on kívül a papi test- vérület Róma környéki, albanói háza is elveszti ezt a jóváhagyást, továbbá azok a megalakulás fázisában lévő intézmények, amelyekről semmi biztosabbat senki sem tudott, csak Msgr. Lefébvre elejtett szavaiból sejthették, hogy Svájcon kívüli alapításokra is gondol. Az köztudomású volt, hogy Appenzell közelében, Kelet-Svájcban is készült szeminárium alapítására. - A világos szövegezés egyben annak is biztosítéka, hogy nem egy személyekre is kiterjedő "eretneküldözés" további kifejletétől kell a testvérület tagjainak tartaniuk.

A püspöki kommüniké azonban közelebbről is meghatározza, miért kellett a két püspöknek ilyen keményen fellépniük püspöktársuk ellen. Intézkedésüknek (s a bíborosi kongregációk beleegyezésének) fő oka Msgr. Lefébvre egy múlt ősszel készült, papi testvérületének írt körlevele volt (részletek: a 41. lap keretében), amelyben ugyan a hit romlatlan megőrzését jelöli meg a testvérület céljaként, szövege mögött azonban a második vatikáni zsinat döntéseinek átgondolt és kifejezett elutasítása és VI. Pál pápa tekintélyének aláásása lapul.

Az Osservatore Romano említett "editorial"-ja rámái homály is hozza Msgr. Lefébvre 'körlevelét", amelynek szövege a papi testvérület tagjainak indiszkréciója folytán széles körökben ismertté lett. Az Osservatore manifesz- tumnak nevezi a levelet, amelynek nyilvánosságra hozatalával nem foglalkozik részletesebben (egy megbízható változat szerint francia- országi integristák bíztatására maga Msgr. Lefébvre adta volna ki a sajtónak az eredetileg szeminaristáinak és tanárainak készült szellemi iránymutatót, kiáltványt).

Az Osservatore azt írja, hogy a levél szövege önmagáért beszél, nincs különösebb kommentálásra szükség ahhoz, hogy észrevegyük. Econe az egyház épületének megvédelmezése ürügyén éppen aláaknázza ezt az épületet. Az editorial azért mégis feltesz a levél tartalmával kapcsolatban néhány kérdést - ezekből látszik, mi az,- 424 -