A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-09-01 / 9. szám
- 420 Csile és több más délamerikai állam. Ezektől a szervezetektől eltekintve mindig több azoknak a szakembereknek a száma, akik a szerves, közös munkától többé-kevésbé függetlenül tanulmányozzák környezetüket vallási és egyházi szempontból, vagy vesznek részt más módon az egyház-szociológiai munkákban. Az egyház-szociológiáról szóló irodalom, az egyes ankétokról megjelent könyvek és tanulmányok száma ma már több ezerre rúg. Ha végiglapozzuk ezeket a kiadványokat és végigjárjuk ezeket az intézeteket, azt vesszük észre, hogy több szinten folyik a munka, több irányra oszlik a fiatal tudományág érdeklődése, de ugyanazon alapgondolat körül forog. Z_ássuk most, mi az, amit minden egyház-szociológiai munkáról elmondhatunk, vagyis keressünk egy átfogó meghatározást, s utána különböztessük meg a mozgalom különféle árnyalatait. Általános megfogalmazásként kimondhatjuk, hogy az egyház-szociológia az a tudomány, mely az egyházi és vallási élet természetes közösségi jelenségeit tanulmányozza. Mivel az Egyház tagjai emberek, akikre az úgynevezett profán közösségi tényezők is erős befolyást gyakorolnak, azért egyik legérdekesebb kérdés itt a két közösség tényezőinek ösz- szefüggése. Vegyünk egy példát a mondottak megvilágítására. A katolikus Egyház egyik közösséget alkotó tényezője az Oltáriszentség és a szentmise. A szentmise szertartásai azonban már maguk is a hívek közösségének állandó befolyása alatt állnak: innen van az, hogy a szentmise formája különbözik a római és a görög rítusban, az ősegyházban, a középkorban és az újkorban. Érdekes kérdéseket vethet fel már itt is az egyház-szociológia: pl. a hívek melyik csoportjának felel meg legjobban a szentmise mai formája, milyen igények várhatók ebből a szempontból a következő évtizedekben, stb. De még érdekesebb az a kérdés, mellyel jelenleg legtöbbet foglalkoznak az egyház-szociológusok: milyen profán közösségi tényezők befolyásolják a leginkább ennek a vallásos közösségi tényezőnek az elevenségét. Miért van az, hogy a legtöbb helyen több nő jár szentmisére, mint férfi; több idős ember, mint fiatal; több értelmiségi, mint munkás. A kérdéseket még tovább lehet részletezni s akkor kezd a munka gyakorlativá válni: a társadalmi osztályok, vagy a korosztályok milyen arányszámban vesznek részt a szentmisén két különféle helyzetben: pl. egy modem stílusú templomban, ahol "gitáros" népénekes mise van; és egy barokk stílusú templomban, ahol a liturgikus énekes mise folyik? Ezek az adatok már bizonyos következtetéseket is lehetővé tesznek, s az adott helyzethez való konkrét alkalmazkodást.
