A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-09-01 / 9. szám
- 417 Ságnak teljes mértékét nem lehet minden egyes cselekedet mögött automatikusan feltételezni. Ezenkívül különbséget kell tennünk a szabadság megnyilatkozásában akkor, amikor az egyes cselekedeteket irányít, és amikor az egész életnek megadja az irányát - szabadon vállalt lekötelezettséggel, az életpálya, a házastárs vagy az Istenbe vetett hit és bizalom kifejezéseiben. Amikor tehát egyes cselekedetek bűnösségét akarjuk felbecsülni - pontos kiértékelésük mindig az isteni Bölcsességre van hagyva - figyelembe kell vennünk a cselekedet, és az emberi élet Isten-felé-irányítottsága közötti kapcsolatot is. Teológiai szempontból megítélve az úgynevezett halálos bűn az Istentől való elfordulás tartós állapotát jelenti. Ezért az ember bűnösségét nem annyira egyes cselekedetek súlyából, mint inkább az életének a- lapvető irányából lehet legjobban meglátni. Itt megint Karl Rahner gondolatát idézem *, amikor fölvetem annak a lehetőségét, hogy egy Istenfélő és őszintén vallásos ember életében találhatunk olyan cselekedeteket, amelyek önmagukban nézve súlyosan elítélhetők, de mivel az adott személy alapvető életorientációjával szöges ellentétben vannak, nem tekinthetők teljesen szabadnak abban az értelemben, a- hogy a szabadságot az előbb leírtuk. Mivel alkalomszerű bukás - ami minden ember életében előfordul - s az Isten-felé-irányítottságot a- lapjában nem változtatta meg, az ilyen cselekedet erkölcsi rosszaságát mérsékli az a tény, hogy nem abból a tendenciából fakadt, amely a föltételek érteim ében ennek az embernek az élet-orientációját szabja meg. Következésképpen az önmagában súlyosan elítélendő cselekedet, a személyes felelősség szempontjából nézve, ebben az esetben nem számítható be teljes súllyal. ■ ■ Ö sszefoglalásul a következőket szeretném megismételni. A "Humanae vitae" jelentős fejlődésnek a kezdetén áll nemcsak azért, mert a házastársi szeretet értékéről olyan világosan nyilatkozott, hanem azért is, mert arra kényszerítette az egész Egyházat, hogy a tanító hivatal erkölcsi területen betöltött szerepét újra megvizsgálja és átértékelje. Ma már világosan lehet látni és biztosan le lehet szögezni azt a tényt, hogy ez a pápai körlevél nemcsak a vatikáni politikai és teológiai atmoszférának a nem teljesen sikeres terméke. A mesterséges fogamzásgátlás kérdésében elfoglalt álláspont nemcsak egy bizonyos filozófiai felfogásnak az eredménye, hanem annak a ténynek is, hogy az Egyház a múltban nagyon is passzívan ráhagyatkozott a tanítóhivatal erkölcsi irányítására olyan kérdésekben is, amikben az nem kapott isteni fölhatalmazást. A pápa azért * Karl Rahner: Theological Investigations, 3. kötet, 365-366 lapokon.
