A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-09-01 / 9. szám
- 410 japán Alpokba (jó messze innen), hogy onnan gyönyörködhessen a ritka látványban. Máskor meg a hegyekben bolyongván minden pénzét elveszti. Vadonatúj szép ruháját egy hét múlva úgy elszakítja, hogy tisztességesen már megjavítani sem lehet. De anyja mindezt jobban szívére veszi, mint a károsult. Sírva örvend, örülve sír. Majdnem o- lyan, mint a magyar. Azaz mégse. Gondtalanabb a magyarnál... O is egy a száz millió japánból és a nem egészen fél millió katolikusból. .. nV Kjótóból, a régi császárvárosból került hozzám egy egyetemet végzett fiú. Taira Ákirának hívták. Rajzoló volt egy nagyvállalatnál. Nagyon szorgalmasan járt katekizmusra. Mór egyetemista korában, ott Kjótóban elkezdett tanulni. A keresztséget egyszer se hozta szóba. De mikor úgy egy év múlva megkérdeztem, mi lesz hát a keresztség- gel, boldogan jelezte, hogy szeretné, ha megkeresztelném. Meg is kereszteltem egy szelídlelkű édesanyával együtt, aki az asszonyok csoportjához tartozott. Nálunk szokása katekizmust a keresztség után is folytatni valamiféle formában, legalább egy éven át. A fiú kitartott továbbra is. Közben autót vett magának, letette a vezetői vizsgát s már az első hetekben volt két vagy három kisebb balesete. Én is meglepődtem a bátor és ideges vezetésén, mikor egyszer elmentünk negyedmagunkkal kirándulni a környékre autóján. Nos, egyszer izgatottan keres engemaTaira szán. Kér, mennék el vele az édesanyjához a közeli kórházba. A torkával van valami baj. Az édesanyjához? Tudtommal eddig senki se volt még katolikus a családban. Boldogan rám- mosolygott: édesanyját nemrég keresztelték meg ott, ahol laknak. No, ez jó hír, mondom. El is mentem hamar a kórházba. Volt öröm. Mivel a fia azzal jött, hogy gyóntassam meg és áldoztassam meg beteg édesanyját, mindjárt a gyónással kezdtük. Ment is minden símán, azaz a gyónással volt egy kis bökkenő. Kétágyas szoba lévén, még egy beteg volt abban a szobában. Taira édesanyja azonban a legkevésbé sem zavartatta magát: érthető, hangos szóval meggyónt, hiába próbáltam csitítani, hogy halkabban beszéljen. (Ez nem egyszer megesik a templomban; a gyóntatószékben is olyan hangosan gyónnak, hogy akárki hallhatja kívül is.) - A fiú nagyon hálás volt ezért a látogatásért. A betegszobában találkoztam édesapjával (orvos), meg nővérével is. Tény azonban, hogy ettől kezdve Taira barátom egyre gyérebben jövögetett hozzánk, míg végül észrevétlenül elmaradt, vagy eltűnt. I- gaz, már előbb említette egyszer, hogy valószínűen Tokyóba fogják helyezni. De azért legalább eljöhetett volna elbúcsúzhi, mielőtt ősz- szecsomagoltvolna. Ez is az itteni élet"idiHjeihez" tartozik. Igazi japán lélektan...
