A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-09-01 / 9. szám

- 405 ­fel fogod húzni a fuszeklit! Azér vettem ! " - Mer tuggya, megszokta, hogy a Mihály eddig mindenben engedelmeskedett nekije... Azt hitte szegény feje, hogy 6 az úr a háznál... De most osztán megtudta, hogy mindennek van határa... Mer a Mihály pofonvágta. Először az egyik ódalán, osztán meg a másik ódalrul, hogy el ne görbüljön a képe... Felhúzta a csizmát a kapcával, oszt elment. A Rozi meg ha­zaszaladt a hummijával, hogy ű többet vissza nem megy, hanem el­válik. .. Hallgatja a pap, aztán mindketten hallgatnak egy darabig.- Mondja, Zsizsikné lelkem, maga ismeri a lányát: szereti i- gazán az urát?- Mi az hogy szereti! De még hogyan! De a cudar makacsság meg a dirigálási mánia olyan nagy benne, hogy most csak arra gon­dol. Montam is nekije: Jányom, zivatar vót, mennydörgött, villám- lőtt, a te szemed a pofontul szikrázott, de ahogy a zivatar elmúlik, oszt kitisztul, úgy tisztul ki majd a te fejedben is. Engem is megvert bódogult apád nem is egyszer. Mégse szaladtam el.- Hallja, ezt okosan megmondta neki! Ezek után nem is értem, hogy nekem mi dolgom lehetne ebben az ügyben? Majd kisüt a nap, és nem lesz válás...- Én nem vagyok olyan biztos. Mer, tuggya főúr, ismerni kell ám az asszonyi tempót. Tuggya, az ilyen makacsfajta képes szenved­ni, oszt letagadni, hogy szereti, csakhogy megmutassa a másiknak... Oszt máj csak titokban fog vinnyogni, mint a rühes kutya.- Jó, jó, dehát mit tegyek?- Hogy beszélne a fejükkel. Mer azér restelnék a dógot, hogy a pap is tuggya, oszt tán könnyebben összemennének megest.- Tudja mit, Zsizsikné asszony? Csak, ha minden kötél sza­kad. Jobb lesz először, ha maga beszél a Kacsik öregekkel, azok meg beszélnek a fiúkkal, a Miskával. Maga meg a lányával, a Rozi­val. Azt is megmondhatja a lányának, hogy ha tényleg ügyvéd meg bíró elé kerül a dolog, az egész vármegye ezen fog kacagni. Fuszek- li meg kapca - micsoda váló-ok! így aztán Zsizsikné nagy megbízatásokkal megrakodva eldö­cögött. Mindez egy keddi napon történt. Vasárnap, a korai mise után, - mert erre járt Zsizsikné - bement a sekrestyébe a paphoz.- Nos, - kérdi a lőcsfalvi pap - hát mi lett a követség vége?- Jaj, főúr, hát együtt vannak mán, hál’Istennek!- Hogy történt a nagy kiegyezés?- Hát csak úgy, hogy megalkudtak, mint cigány a malacon. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom