A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-09-01 / 9. szám

- 402 baptisták közül egy német származású csoport járult hasonló kivándorlási kérelemmel a szovjet kormány elé s petíciójukat 1974-ben sikerült Nyugatra is kijuttatniuk, Kurt Waldheim, az E.N.Sz. főtitkárának címére.

fiatalok és értelmiségiek

Érdekes jelenség, hogy a föld alá kényszerített egyházak bizonyos vonzást gyakorolnak az ifjúságra. Főként a baptisták könyvelhetnek el e téren bizonyos eredményeket. A hívek túlnyomó többsége azonban a hivatalosan is megtűrt és engedélyezett egyházi közösségekbe tömörül. Az orosz ortodox egyháznak még mindig hetven püspöke van és körülbelül 7500 szervezett egyházközsége; ezek túlnyomó részben természetesen az európai Oroszország nyugati felében he- lyezkedtekel. A szovjet "vallási ügyekkel foglalkozó tanácsának" egy 1971/72-re vonatkozó jelentése (tavaly csempésztékki másolatát Nyugatra) még mindig negyven millión felül becsüli az ortodox hívek számát (a népesség 17%ra) s adatai szerint Moszkvában minden harmadik gyereket megkeresztelteinek és minden második halott számára kér egyházi temetést rokonsága.

Társadalmi rang szemszögéből az egyházak "proli" jellegűek. Az egyházközségi életben tevékeny híveik nagy többségben és csaknem kizáróan a legalacsonyabb társadalmi rétegekből kerülnek ki és főként az idősebb asszonyok sorából. Ez abból is érthető, hogy a társadalmi ranglétrán magasabbra törekvők nem engedhetik meg maguknak azt a lukszust, hogy tevékeny egyházközségi tagok legyenek. A nagyvárosi értelmiség és értelmiségi ifjúság körében néhány éve fokozódó érdeklődés tapasztalható vallási kérdések iránt, ez azonban nem jelenti azt, hogy az esetek többségében ez az érdeklődés a szervezett egyházak felé vonzaná őket. Tény, hogy körülbelül öt éve egyre növekvő számban fordulnak értelmiségi fiatalok az ortodoxia felé s ennek egyik hatása abban nyilvánul meg, hogy a három (Zagorszk, Leningrád és Odessza) ortodox teológiai főiskola 120 elsőéves helyére minden évben hétszáz körül pályáznak.

Ezt a szellemi klímaváltozást érzékelteti Szoldzsenyicynnek a szabad világban élő ortodoxok 1974-es zsinatához intézett levele is, amelyben az emigráns orosz író így nyilatkozik: "A Szovjetunióban ma az értelmiség és az ifjúság - ha nem is vallásos - tisztelettel tekint az orosz ortodoxiára. Gúnyos megvetését a politikai rendszer számára tartogatja, amelynek hálójából - amennyire ez lehetséges - igyekszik minden kínálkozó alkalommal kivonni magát".

Az nem ritkaság, hogy az engedélyezett egyházi közösségekben is sokszor az illegalitás határát súrolja a vallási élet. Ezt il