A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-09-01 / 9. szám
- 395 nem adatott meg eddig. Életünk sok szakaszán átvonatozunk, autózunk, repülünk. Gondolj csak elmúlt éveid sorára. Mennyi a lyuk, színtelen tér ott. Napok, hónapok, évek, amire nem is emlékszel. Kérdezed magadtól, hogy hol is voltál, mit is csináltál és alig emlékszel valamire. Csak az örömök magas csúcsai, a szenvedések mély szakadékai érnek tudatodig. Csak a magasrangú, dinamikus élmények. Ne siess, ha nem muszáj. Élj, ha lehet. Tudatosan, élmény- szerűen. így intenek a hegycsúcsok, völgyek, sziklák, viaduktok, szakadékok, tengerszemek, amint a villanyos vonaton Zürich felé utazom. Visszafelé sem tudok betelni az Alpok lenyűgöző látványával. Az előtérben a magas hegyek zöld fenyőruhába öltözötten, mögöttük u- jabb, más alakú f hegycsúcsok pasz- hosszú gondolatiéi tel-kékben, még ” mögöttük újabb hegyek, mintha meghajtva magukat eltűnnének a táj szinpadáról. Sok az utas, többnyire hegymászó cipőben, hátizsák a lábuk e- lőtt. Később már városi öltözetben szállnak föl. A hegyek lassan elnyúlnak, laposodnak. Egyre több a telep, falu, tehéncsorda, legelő. Aztán már veteményes kertek, kukorica. Az első jegenye a fenyők előterében. Gyümölcsfák és verebek. Tavak szélén haladunk. Mellettünk az autóút. Az autók gyorsabbak, a keskeny síneken szaladgáló vonat elmarad mögöttük. Az utasok egyhangú "ja-ja" hangjába egyre több "uí-uí", sőt "yes-yes" vegyül. A zürichi tó oldalán haladva elérjüka város állomását. Micsoda vonatsorok, embertömegek, micsoda bábeli hangzavar! Itt most már minden európai, sőt ázsiai nyelv hallható. Lenyűgöző kép ez is, alig lehet elszakadni tőle. Van, aki jön, van, aki elutazik. Csomag- cipelés, kérdezősködés, örömtől ragyogó arcok, ölelkezések, búcsúintések, nyugtalanság, izgalom. A hotelszolgálat irodájában hosszú sor. Nem könnyű szobát kapni a túlzsúfolt városban. Az utcákon embertömeg. A pontos svájci órák délután egy órát jeleznek. A folyóparton sétálok, nézem a haty- tyúkat és egy téren a galambokat. Félnapot várok, hogy aztán repülőút tegyen Zűrichtől New Yorkig harmincötezer láb magasban - nem pontot, de hosszú gondolatjelet svájci nyaralásom végére. vége következő számunkban kezdjük CSER LÁSZLÓ: A BETEGSÉG ÉLMÉNYE c. so ro za t át
