A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-09-01 / 9. szám

- 392 ­ez majdnem nehezebb, mint a halál - és éppen ezért nagyobb áldo­zat. - Nem lehet-e megrokkant idegzettel is nagyon szeretni a jó /> tent? Nem lehet, mint Jézus (az írás szava szerint "mint a leprás", "mint egy féreg") akkor is Atyának mondani a jó Istent? A tiszteletnek és szolgálatnak nem legigazibb próbája ez? Ekkor is meghajolni és elismerni, hogy "O az Úr" - és akkor is kimondani: legyen nekem a Te igéd szerint... - Lehet a kínzóoszlop mellett énekelve sülni, mert megmutatták a kanadai vértanúk... vagy a kénes vízben ég felé illa­tozni. Hogy a kassai vértanúk, Pongráczék mit csináltak a kloákában, csak sejtjük megnyugvó szavaikból, mikor megtudták, hogy a taná­csos is halott, tehát ő sem segíthet... A fiatalon elhúnyt, szentéletű Torma Kálmánról írt könyvnek ez volt a címe: Himnusz a kereszten. Hogy a kereszt fa, tűz, tüdó'baj vagy kloáka, vagy a bolondokháza: lehet ott is himnuszt énekelni! Mekkora szeretet ez és mekkora ke­gyelem, Uram! C7/i kell áradni belőlünk Jézus fényének, szeretetének... Mennyire ( J\ kell ez a világon! Legegyszerűbb helyzetekben is lehet tenni va­lamit. Ha mást nem: kisgyerekekre rámosolyogni a vonaton, villamo­son. Pár perc múlva anyja, nagyanyja, apja is mosolyog, mert az ő gyerekük mosolyog. Talán azt is megmondják a kicsinek, hogy aki rá- mosolygott, az soha nem látott ember; Jézus kedvéért mosolygottrá... Egészen ismeretlen, közömbös emberekkilépnek magánosságukból és - mosolyognak. Könnyebb a meleg, könnyebb az út,, kicsit könnyebb és szebb lett pár percre az életük. I^a emlékezetben újra-és-újra feltépem a sebeket, melyeket mások ü- töttek rajtam - ha nem akarok felejteni és jól elraktározok min­dent, hogy kellő időben használni lehessen • ha várom, mikor üt vissza az Isten, hogy én is visszaüthessek: megértettem-e, mekkora kín Jé­zusnak, mikor a keresztúton újra feltépik sebeit? Talán már a másik is megbánta és még mindig szégyenli, de azzal a tudattal, hogy én lelki embernek látszom, azt hiszi, megbocsájtottam, és még hasznomra is voltak a sebek, fájdalmak, félreismerések és igazságtalan, vagy a- laptalan ítéletek, elmarasztalások. • Attól mindig félsz, ugye, hogy mi­kor ránt ja le rólad Istena leplet és mikor kell még jobban megszenved­ned régi és új, mások előtt titkos bűneid miatt? Neked irgalmazott és irgalmaz <5> te légy irgalommal mások iránt. ül' fejben rendet kell teremteni, mert oda ideál kell. Evangélium, meditációk, szentek élete... A szívben nyesegetni, vágni, tépni kell... és szabad vérezni, fájni, csak engedni nem szabad újra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom