A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-08-01 / 8. szám
- 375 tói gondosan távoltartottuk magunkat... Miért haragudtunk rájuk? Csalódtunk bennük? Ok nem mibennünk? ■klem akarom a felsorolást folytatni. Az említettek helyességén is lehet gondolkodni, hiszen nem dogma ez. Inkább a helyes magatartást próbáljuk eltalálni. Ne legyünk soha igényesebbek a fajtánkkal, a hívekkel szemben, mint magunkkal... Jó volna, ha mind tiszta családi életű, szorgalmas, becsületes emberek lennének, ha csak becsületet, tiszteletet szereznének az Egyháznak és népünknek is... De épp olyan jó volna, ha mi, a papság szentek lennénk és szegénységünket Vianney főtt krumplijával, buzgalmunkat Xavéri lángolásával, erkölcseinket és okosságunkat szintén a szentek példájával lehetne mérni. - Magunk tudjuk, hol vagyunk ettől és tudják a híveink is... Amit ők láttak és hallottak csak idekinn a pénztár eltűnéstől kezdve a hitvesgyilkos és villanyszékes papokig... Azt is tudják és sejtik, hogy a magyar katolikusság idekinn soha rendesen nem haladó ügye vigan szálldosna a viszki- és pálinkatengeren, ha vitorláit az egymás gáncsolására elkiabált vagy elsugdosott buzgalom szele hajtaná... A mi példánk és áldozatunk ára a szebb jövőnek. Akkor is, ha "rámegyünk". A támadó ékek elhullnak a harcon és a győzelem a derékhadé. .. Az egész hadosztály megmenekül néha, de az utóvéd elvérzik. .. Mindkét szerepből van valami itteni munkánkban és a sorsunk alig kétséges. Adjon erőt hozzá azoknak a szentéletű francia jezsuitáknak példája, akik a Napkirály korában nem tartották értelmetlennek a kanadai hóban telelni, gyanúsítás, félreértés, pogány babonák és egyéb kínok között élni és meghalni - harmincezer pusztulásra ítélt vademberért... új liturgia - új lélekgondozás... Keresztelés előtt... A usztriában(Bécsben)kísérleteznekújabbanazzal, hogy az úgyneve- i zett iniciációs-szentségeket, a keresztséget, elsőáldozást és bérmálást olyan előkészítés előzze meg, amely nemcsak a gyermekkel, hanem családjával, elsősorban szüleivel is foglalkozik. Erre az a felismerés vezette az egyházi köröket, hogy nagyon sok esetben e- zek a szentségek csak külsőséges szertartás-emlékként maradnak a gyermekben, ha a család nem éli át vele mély jelentőségüket. Hívővé csak hívő közösségben lesz az ember - ez ennek az iT
