A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-08-01 / 8. szám
- 369 ve: "ennek az isteni adománynak jelentőségében és céljában még részben történő megcsonkított használata is ellentmond a férfi és a nő természetének és a köztük lévő legbensőségesebb kapcsolatnak, következésképpen Isten terveinek és akaratának is." 7 Az erkölcsileg meg nem engedhető fogamzásgátló módszereket megvitatva a pápa mindenekelőtt a magzatelhajtást ítéli el, még azokban az esetekben is, amikor az úgynevezett "terapeutikus okok" miatt hajtják végre. Utána pedig az időleges és végleges sterilizáció módszereit utasítja vissza hasonló eréllyel és határozottsággal. "A- zok a házassági aktusok - mondja a pápa - amikből a termékenység lehetőségét eleve, közben vagy utólagosan kizárták,... akár mint eszközt, akár mint célt, erkölcsileg elfogadhatatlanok." Az ilyen aktusokat nem lehet erkölcsileg elfogadhatónak tekinteni azzal a meg- okolással sem, hogy a fogamzásgátlás valami nagyobb rossznak - túlszaporodásnak, gazdasági vagy szociális problémának - a megakadályozását szolgálja. A szándékosan terméketlenné tett házassági aktus ugyanis önmagában véve erkölcstelen, és még akkor sem válik jóvá, amikor különben egy termékeny házasélet keretei között lett kifejezve.8 H mikor ilyen részletes figyelmet szenteltem a körlevél tartalmának, nem az volt a célom, hogy annak minden megállapítását megvédjem, hanem hogy világossá tegyem azokat a pontokat, amikben az Egyház erkölcsi tanításának fejlődése van kifejezve, és egyúttal arra a kérdésre is rámutassak, amiben a vélemények különbözősége az enciklika megjelenése óta változatlanul fönnmaradt. Amikor a házastársi szeretet méltóságát és önmagában rejlő értékeit hangsúlyozza a pápa, akkor egy hosszú fejlődési folyamatnak feltehetően a végére teszi a pontot. A házassági aktus erkölcsi értékére vonatkozó felfogás az Egyház történelme folyamán gyökeres változáson ment keresztül. Eredete abban a szent-ágostoni vélem ény- ben gyökerezik, amely a nemi aktus gyönyörében az érzékiség megvalósulását látja, és ezen keresztül azt az eredeti bűnnel köti szorosan össze. Ennek a felfogásnak következtében szent Ágoston - és nagyon sokan őt követve - azt vallották, hogy a házassági aktust csak akkor lehet erkölcsileg megengedni, amikor az kifejezetten a gyermekfogamzás szándékát szolgálja. "Ha a fogamzás lehetőségét nem vesszük figyelembe - mondja szent Ágoston - akkor én nem látok semmi lehetőséget arra, hogy az asszony a férfinek valamiben is szolgálatára lehetne."9 Ennek a véleménynek különböző árnyalatait 7 H.v, 13. 8 14. pont 9 Szt. Ágoston, a Genezisről 9,7 CSEL. 28-257
