A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-08-01 / 8. szám

- 354 jává avatta.

Amikor a szertartásnak vége volt és az új Díborosok elvonultak előttünk, mi azon tűnődtünk - arcvonásaikat véve szemügyre - ki lesz az közülük, akire csakugyan vére ontása vár jövőként. Meddig lesz Mindszenty bíboros biztonságban? Egy évvel később, amikor a békeszerződést aláírták, a szovjet kormánynak lett kiszolgáltatva Magyarország. Ahogy az új magyar bíboros mondotta: "Az egyik pa- rancsuralmat a másik váltotta fel".

N

em sokkal ezután az esztergomi bíboros látogatást tett a newyorki bíborosnál. Valaki megkérdezte: nem fél-e visszamenni Magyar- országra? Nyugodtan és egyszerűen válaszolt: "Miért félnék? Ott van a népem, ott a híveim. Ellenségeim pedig végsőeredményben csak az életemet vehetik el tőlem". A látogatás végén Spellman bíboros ezt jegyezte naplójába: július 7. Mindszenty bíboros ma reggel utazott. Az volt az érzésem, egy vértanútól vettem búcsút.

Októberben a prímás tiltakozott a vörös kormánynál a lekiis- mereti szabadság sorozatos lábbaltiprása ellen. A következő évben pedig újból letartóztatták, Szent István vértanú ünnepének előestéjén. Egy budapesti börtönbe szállították, ahol levetkőztették és három alkalommal is hosszasan ütlegelték. Az ő Pilátusai a titkosrendőrök köréből kerültek ki. így kezdődött el több mint 25 évre kiterjedő valóságos vértanúsága, melynek egyes évei hol véresebbek, hol kevésbé véresek voltak.

Mindez hat borzalmas hétre kiterjedő erőszakoskodással kezdődött, előkészületként ahhoz, amit a kommunisták bírósági tárgyalásnak neveztek. Spellman bíboros csalásnak és komédiának mondta; Truman elnök pedig gyalázatos kengurú-bíráskodásnak. A vádlottra alig lehetett ráismerni padjában és jelenlévő szakemberek később úgy nyilatkoztak, hogy a bíboros kábítószerek hatása alatt állt. Az í- télet életfogytiglanra szólt. A vörösök hazaárulásról, külföldi valutával való visszaélésekről s egy állítólagos harmadik világháborút előkészítő, amerikai követséggel kapcsolatos bonyolult összeesküvésről beszéltek, de a bíboros igazi bűne az volt, hogy alakja világszerte a kommunista-ellenesség szimbóluma volt - mint ahogy személye volt jelképe a nemzeti-szocializmus-ellenességnek is. A szilárd meggyőződések embere volt, aki mindig azt vallotta, hogy a rossznak nem lehet engedményeket tenni. Nézete szerint a totalitarizmus - bármilyen alakban jelentkezzék is - önmagában rossz, káros az ember lelkére s ezt a véleményét sohasem habozott hangoztatni. Ezértkellett bűnhődnie. Világunkban nincs hely a becsületes ember számára, főként, ha ráadásul még megfélemlíthetetlen is. A bíboros azonban