A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-08-01 / 8. szám
- 341 be utalja a missziós hivatások felkeltését és ápolását. Az autentikus missziós-lelkület kialakítása tehát fő gondjuk; azéalelkületé, amelyben hithírdető munka szeretete lángol fel és az az erős elhatározás, hogy Krisztus jóhírét a legkedvezőtlenebb körülmények között is felcsillantsák mindazok előtt, akik még eddig nem ismerkedtek meg vele. - Fontos és az egyház jövője szemszögéből döntő jelentőségű tevékenységében érdemes ezt a szervezetet külön imáinkkal is támogatnunk. Morei Gyula ALLJUNJK MEG EGYSZORA... (Eredetileg "vasárnapi beszélgetés" volt a címe ennek a sorozatnak és egy ismert európai rádió magyar műsorának volt nagy közkedveltségnek örvendő száma. Régies szóval talán "elmélkedés" lenne a legtalálóbb nevük, eszmék és tények átgondolása, belső világunk tudatosabbá tétele érdekében • ilyesmiért mindig érdemes mindennapi életünk rutinját félretéve: megállnunk egy szóra...) A pályaudvarok világa mindig megkapó. Éjjel félelmes ürességben kopognak a néhány fáradt utazó léptei, és a várótermekben elnyűtt, sápadt arcú emberek várják bóbiskolva az idő múlását. Az óra egyhangúan ketyeg a falon és időnként cserélődnek a jelzőtáblák: Róma, Párizs, Berlin. Egészen más képet mutat a pályaudvar nappal, amikor egyik vonat a másik után fékez csikorogva és foglalja el méltóságteljesen kijelölt helyét, hogy aztán valamivel később éles füttyenéssel lendüljön megint útjára, magávalvive zsákmányát, a- mit kiválasztott a nyüzsgő emberbolyból. - Vo- 0, natok érkeznek és vonatok indulnak. A leszállók között elsők szoktak lenni az egyedül utazó fiatalok, akik várakozó, izgalomtól csillogó szemekkel tekintgetnek jobbra-balra, míg tekintetük össze nem találkozik a másik tekintettel, amelyik az övéket keresi. A találkozás öröme! Hosszú távoliét után mennyi gondolat és mennyi vágy torkollik a viszontlátás ölelésébe! - Utánuk jönnek a hivatalból utazók, kereskedők, kiránduló házaspárok. És a legvégére szokott maradni néhány fiatal pár, akiknek egyáltalán nem sürgős le- szállni, vagy talán éppen sajnálják, hogy vége az együtt átélt útnak. i
