A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-07-01 / 7. szám
- 308 Várjuk a szombatot. Hétköznaponként, ahogy kijönnek az iskolából, kapákkal, gereblyékkel rendezik, tisztítják az utcákat, a parkot. - Látod - mondja a vendéglátóm - így ott tartják őket ötig. Akkor hazamenni, enni valamit, tisztálkodni... Nem jutnak el ezek a missziósbeszédre. Meglátod, valamit kitalálnak szombatra is számukra. Úgyis volt. Csütörtökön jelenti az egyik ministránsunk: szombat délután mozi lesz. Ingyen, de kötelező... - Az egyik ötödik osztályos tizenegyéves gyerek komolyan odafordul a papjához: atya, ezt soha el nem felejtem nekik... - Tudják ezek, honnan fúj ászéi... A mozi szombaton négy előtt végétért. Mint akiket vezényelnek, a gyerekhad egyenest a templomba. Már külön beszédet nem kaptak; gyóntatni kellett. De mind meggyónt, meg is áldozott a vasárnapi zárómise előtt és alatt... En se felejtem el őket, soha... ‘Pisti, hol voltál az este?' A templom nemcsak a falu közepén van, de két út elágazásában is. Csakazabaj, hogy idejövet az iskola előtt kell elmenni. A gyerekek tudják, hogy a tanítók figyelik őket. De jönnek, rendületlen buzgalommal. Vasárnap külön megáldottam őket. Ez szinte a legszebb része a missziónak. Jönnek, hozzák őket szülők, nagyszülők, nagyobb testvérek. Es nagyra nyitott szemükből csodálkozás, remény, öröm, szeretet árad az ember felé. Akárcsak a szülők és nagyszülők szeméből. Azok javára, akik nem voltak ott a megnyitón, minden esti mise után van pótáldás. Gondolom, volt olyan, aki minden nap odatérdelt. .. - Elkezdődik az iskola reggel. Felállás, a tanítónéni köszöntése, és leülnek. - Állj csak fel, Pisti! Hol voltál az este? - Templomban, tanítónéni. - Tudod, lerontom magaviseletből a jegyedet... - Pista gyerek leül. Másnap reggel a szokásos rituálé. Felállás, köszönés, leülés. Egyszerre csak az egész osztály feláll. A tanítónő felnéz: mit akartok? - Tanítónéni - szól a kórus - az este templomban voltunk. - Üljetek le! - ripakodik rájuk. - Most mit tegyen? Azt nem mondhatja, hogy az egész osztály magaviseleti jegyét lerontja, mert milyen tane- rőaz, akinél minden gyerek rossz jegyet kap magaviseletből? Önmagát bélyegzi meg vele, hogy nem tud rendet tartani. - Senki sem bíztatta a gyerekeket, senki se szervezte a tüntetést kívülről. De rájöttek, hogy a terrorra ellenterror a felelet... ‘milyen ország ez a miénk?' A kicsinyek hittanra járása sem szívesen látott dolog hivatalos helyeken, de a nagyobb diákoké igazán vörös posztó. A hetedik és
