A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-07-01 / 7. szám

- 297 Nincs családi perpatvar, egymás-okolás. Bámulatos az egység. Együtt vállalják a felelős séget, együtt a keresést. Mennek karavánsze- rájról karavánszerájra, rokoncsoporttól rokoncsoportra - hiába! A remény egyre kevesebb, az aggodalom egyre nagyobb, a rémfestő képzelet játéka egyre hevesebb, az ártatlan lelkiismeret nyugtalansága egyre kavargóbb. Mária és József összeszorult szívvel egymást bíztatják, bátorítják.

Végül, mikor rátalálnak, figyeljük meg a számonkérés stílusát. Mert vegyük észre: van szülői felügyelet, van szülői számonkérés. A gyermek köteles elszámolni viselkedéséről és okairól. De a gyermeknekvan alkalma szempontja megmagyarázására is; sőt, Mária segíti őt ebben. A szülői tekintélyt gyakorolják - együtt gyakorolják - de nem a rendreutasítás, a parancs, a kemény szó, a letorkoláshangján, a maguk bölcsességére, tapasztalatára, jogaira való hivatkozással; még a szemrehányás is gyengédséggel van átitatva és a kérdés formáját ölti: "Miért tetted ezt velünk?... Bánkódva kerestünk."

Mária párbeszédre hív, kérdésén áttetszik a gyermek egyéniségének megbecsülése, okainak értékelése. Bíztatja, hogy tárja fel a ő látásmódját - nem azért, hogy legyen mit helyesbíteni, gyengeségeit kimutatni, és saját látásmódjának felsőbbségével minden ellenvetést elnémítani és a gyermeket függőségben tartani.

Jézus válasza meglepő. Van benne valami mélységesen egyszerű, világos és bölcs, valami tiszteletet parancsoló: "Atyám dolgaiban kell lennem". Ugyanakkor titokzatos: mik ezek az isteni ü- gyek? Miért hívja az ki a családból? Mi teszi ezt az engedelmességre nevelt és tudatosan engedelmeskedő fiút egyszerre függetlenné még szüleivel szemben is? Mi az a felsőbb világosság és tekintély, amelynek engedelmeskedve a szülői világosságnak és tekintélynek engednie kell? - Megélik, hogy gyermekük nem az övék; megélik, hogy szabadsága, sorsdöntő ereje van s hivatása túlnő azokon a kereteken, melyeket ők fölfogni képesek.

Nem kérdeznek; a hivatás jelét, az isteni kiválasztó szó hívását veszik észre, tehát meg kell barátkozniuk a sötétséggel, azzal a ténnyel, hogy gyermekük kisiklik kezük közül s bizonyos értelemben sokkal nagyobb és bölcsebb náluk.

Mégis felelősségük marad ellenőrzése, tanítása, nevelése. S bár nagy alázattal, de érvényt szereznek tekintélyüknek. Bár gyermekük nagyobb náluk, parancsolnak neki. Nem kényelemszeretetből, nem hatalmi vágyból, hanem hogy istenadta feladatukriak megfeleljenek. Aki legnagyobb köztük, az veti alá magát mindkettőjüknek. Aki legkevésbé kiváltságos hármuk közül, az képviseli a tekintélyt.