A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-07-01 / 7. szám
- 291 kítása terén. Olyan feladatok, amelyeket teljesen soha nem bízhatnak csak az "illetékes hatóságokra". Számítsuk aztán még ide azt a lelki problématömkeleget is, amely ilyen nyomortanyák sajátja s amelyet igazán csak a negyed lelkipásztorai éreznek teljes horderejűkben. Hogyan közelítheti meg a pap ezt a tömeget, amely sokszor egymástól nagyon is eltérő nemzeti, erkölcsi és világnézeti hagyományok keveréke, hogy aztán hatásosan tudjon nekik az Egyházról szólni? Erezzük-e szükségét annak, hogy legalább imáinkkal legyünk segítségükre a Szentévnek ebben a hónapjában? Ha igen, már nagy lépést tettünk az emberiség egymással való megbékélésének annyira elsődlegesen fontos frontján. íelki Ceietc * Józan tanácsok a keresztény tökéletességhez * ÉJorunk legérdekesebb jelensége, hogy a közlekedés és emberi érint- ff kezés óriási fejlődése folytán a csaknem négy milliárd emberi lény a földtekén igen sokat tud egymásról. A vélemény-kutatás otthonos lett a föld színén. Segítségével tudomást szerezhetünk mindarról, mit gondol sokmindenről nemcsak a párizsi, londoni vagy amerikai ember, hanem még arról is, mit gondol a zulu Afrikában, a kínai A- zsiában vagy a pápua Óceániában. így azt is tudjuk, mit gondolnak Istenről. Első pillanatban azt gondolhatná az ember a statisztikai a- datok alapján, hogy Isten tényleg "meghalt" vagy legalábbis "haldoklik". De ha a sajtó évi termelését vizsgáljuk, azt látjuk, hogy az Isten-kérdés ma is az emberiség köztudatának előterében van. Azért talán inkább így fogalmazhat- y» . . nánk meg: sokan elvesztették az ff? jÁíf'pkt A Istenben való hitüket, vagy taIán magát az Istent. No, és most jön az Is tent-vesz tett ember logikai "halálugrása": tehát "nincs Isten". S tényleg, nincs annak a számára, aki elvesztette. Ha elvesztettem az órámat, mondhatom: "nincs órám", de semmiképpen nem mondhatom józan ésszel: "tehát nincs óra", vagyis, hogy óra "egyáltalán nem létezik". Sőt, még azt sem mondhatom, hogy "az én órám nem létezik". Igaz, számomra nem létezik, de vagy ott hever valahol a fűben, ahol elvesztettem, vagy a szerencsés megtalálónak a zsebében ketyeg. De még az Istent-vesztett ember sem helyesen fogalmazta meg mondókáját. Mert nem Istent vesztette el, hanem Isten tovább nem érdekli őt, vagyis a Benne való hit és a Vele való kapcsolat elvesztette
